2018. március 30., péntek

Kerstin Gier - Silber (Az álmok első könyve)

Fülszöveg:

Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Oldalszám: 328
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző

Vélemény: Nem is tudtam, hogy hiányoztak ezek a gimis sztorik, amíg bele nem olvastam. Tényleg jó volt kicsit kiszakadni a bonyolult, nehéz történetekből, és valami könnyedet olvasni. Szerintem ezzel is jellemezhetném a legjobban a könyvet: könnyed volt. És érdekes. Tetszett az alapsztori, főleg mivel még nem olvastam hasonlót, és mert lassan, alaposan és izgalmasan volt felépítve. Mindig csak kis apró dolgok történtek, sose nagy, egetrengető izgalmak, de épp ezért volt jó ez a könyv.

Az tetszett a legjobban, hogy nem erre számítottam. Egyáltalán nem, de végső soron nem csalódtam benne. Mint írtam, igazán kellemes volt megint visszatérni a gimis szférába, kicsit belehallgatni, milyenek is az idegesítő női karakterek, meg milyen a gimis szerelem, még akkor is, ha nem ezen volt a hangsúly, hanem csak a körítés volt. És akkor témánál is vagyunk. Bár kaptunk romantikát, amit szerintem nagyon édesen épített fel az írónő, és én tényleg imádtam, nem ez volt a központban, hanem az álmok. 

Milyen lehet az, ha minden éjjel álmodunk valamit, amiről végül kiderül, hogy nem is igazán álom volt, hanem a valóság? Ha minden éjjel végigmehetnénk egy folyosón, amiről milliónyi ajtó nyílik milliónyi ember különféle álmaiba, és mi bármelyikbe betekinthetnénk - feltéve persze, ha megszereztük az illető személyes tárgyát, vagy megfejtettük a rejtvényt, amivel be lehet jutni az ajtón? Én élvezném, az biztos, és Liv is élvezte. Ezután pedig azt élveztem, hogy figyelhettem, hogyan oldja meg a rejtélyt. Bár eleinte azt hittem, a fiúk - név szerint: Grayson, Henry, Arthur és Jasper - többet tudnak a dolgok mibenlétéről, sőt azt hittem, ők már tök profik ebben az álomjárkálós témában, de ők is épp olyan zöldfülűek voltak, mint Liv. A történetről nem szeretnék többet mondani, egyrészt spoilerezés nélkül nem értenétek, másrészt meg mindenki olvassa el maga. ;)

Külön pluszpont a főhősnőért, aki bár csak 16 éves, egyszer sem ment az agyamra! Sőt, kifejezetten szerettem őt. Kíváncsi és kalandvágyó volt, jófej, és humoros. És akkor itt is van a második apróság, ami miatt szerettem a könyvet. Hogy humoros volt. Liv elég szkeptikus szereplő volt, és humorból is kijutott neki, nem dramatizált, helyette elviccelte a dolgokat, ettől lett könnyed, és vicces a történet. Biztos meg lehetett volna oldani ezt "komolyabb" formában is, de örülök, hogy nem így történt. Akkor nem biztos, hogy ennyire tetszett volna.

Bár az elején vacilláltam Grayson és Henry között, és még mindig vacillálok, azért én Henryt jobban szerettem. Ő egyrészt sokkal titokzatosabb, ami nekem jobban bejött, másrészt ő nem lett Liv mostohatesója. Grayson tényleg inkább az a jó bátyus típus, és bár az ő visszafogott csendessége is szimpi volt, azért Henry mégis jobban illik Livhez. Bár arra azért kitértek, hogy valamit nagyon is titkol, és ez a titok nem egy kellemes apróság, aminek semmi következménye nem lesz majd... Jasper volt az abszolút kedvencem, és nagyon mérges voltam, mikor Emily szidta őt. Ő olyan kis aranyos, vicces és kissé félnótás srác volt, de tényleg annyira bírtam őt mindenért, amit csinált! Arthurt az elejétől fogva nem csíptem, nem tudom, egyszerűen csak nem jött be a stílusa. Borsózott tőle a hátam valahányszor felbukkant. Anabel szintén furcsa teremtés volt, nem is tudom, már-már túlságosan bűntudattal telinek és szomorúnak mutatták be, valami rém fura volt körülötte. És hát mikor kiderült, hogy miatta kerültek bele a fiúk ebben az egészbe, onnantól nem nagyon kedveltem. És ez már a könyv legelején kiderült, szóval egész végig nagyon szkeptikus voltam vele.

Az egyetlen, ami engem iszonyúan zavart az az volt, hogy bár Liv csak 16 éves volt, mégis olyan szavakat és kifejezéseket használt - pl autentikus, alulexponált, pragmatikus, stb -, amit egy 16 éves tutira nem használ. Még akkor sem, ha imádja a krimiket és az anyja irodalomszakos volt, meg doktorija van. Szóval ez egy kicsit zavart, de ennyi volt az egész.

Mivel nagyon érdekes volt a történet, a szereplők pedig nagyon szimpik és egyediek csak ajánlani tudom mindenkinek. És csak hogy nagyon boldogak legyünk: van még 2 része. ^_^
Valaki olvasta már? Hogy tetszett?

Idézetek:

What if you slept
And what if
In your sleep
You dreamed
And what if
In your dream
You went to heaven
And there plucked a strange and beautiful flower
And what if
When you awoke
You had that flower in your hand
Ah, what then?
 Mi lenne, ha aludnál, 
És amíg alszol, 
Álmodnál, 
És mi lenne, ha 
Álmodban a 
Mennyországba eljutnál, 
S ott tépnél egy szál virágot, 
különös, csodás virágot, 
És mi lenne, ha 
Felébredve,
 ott lenne épp a kezedbe'? 
Mondd, mi lenne akkor?

Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és a titkaikról, mint az álmaikban.
– Olivia? – kérdezte. – Legalább tíz Oliviát ismerek. A barátnőm macskáját is Oliviának hívják.
– Te viszont az első Persephone vagy, akivel találkoztam. – Mivel ez egy olyan név, amit még egy macskának sem adna az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése