2018. február 17., szombat

Jeff Wheeler - A királynő méregkeverője | Könyvkritika


Fülszöveg:

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.

Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.
Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 376 

Vélemény: Engem legelőször a gyönyörű borító fogott meg, amire 5-ből 5 pontot is adok, mert tényleg nagyon szép! Másodszor pedig a fülszövege tetszett meg. Nem számítottam arra, hogy a történet egy 8 éves kisfiúról fog szólni, és bevallom, az első oldalakon tartottam is ettől, de aztán annyira elkezdtek pörögni az események, a történetvezetés is annyira tökéletes lett, hogy egyáltalán nem zavart.

Az első pár fejezet lassabban indult, nem kapkodta el az író a dolgokat, de mikor Owen, a 8 éves kisfiú Severn király palotájába került, minden begyorsult. Egy izgalmakkal és titkokkal teli történetet kaptunk, amiben minden fejezetben történt valami, ami miatt egyszerűen nem lehetett letenni.

Owen fiatal kora ellenére rettentő okos gyerek volt. Emellett csendes, visszahúzódó fiúi is, aki imádta rakosgatni a csempéit. Hamar átlátta a dolgokat, olyasmiket vett észre, amiket más gyerek nem, és félelmei ellenére jól kezelte a helyzetet. Bár tényleg nem zavart, hogy ilyen fiatal volt, mert a karaktere nagyon jól ki lett dolgozva, a történetbe pedig tökéletesen belepasszolt, azért várom a következő részt, amiben már egy 7 évvel idősebb Owent láthatunk. Emellett a halk szavú, félénk és visszahúzódó fiúcska mellett igazi felüdülés volt Elysabeth Victoria Mortimer. Ennek a kislánynak olyan beszélőkéje volt, hogy elfáradtam az olvasásban, míg őt "hallgattam". De imádtam. Mindig volt miről mesélnie, be nem állt a szája, olyan eleven volt, hogy le se lehetett lőni. Tökéletes ellentéte Owennek. A kettejük történetéből még egy nagyon szép szerelmi szálat fog az író kihozni, érzem. A két kisgyerekünk barátsága és hűsége egymás felé lenyűgözően volt felépítve, nagyon szerettem a közös jeleneteiket. Igazi kisördögök voltak, mint a gyerekek általában. Elysabeth Victoria Mortimer egyik mondatát imádtam:  
"Nagyapa azt mondta, az az egyetlen hely, ahová nem mehetek. Így aztán feltétlenül oda kell jutnom!"

Találtam egy ilyen fanmade képet is a könyvhöz,
ami szerintem tökéletesen illik hozzá.
Severn királlyal bajban voltam. Az elejétől fogva, sőt, már a fülszövegben elültették a fülünkbe a bogarat, hogy ő bizony egy nagyon negatív karakter, a történet főgonosza. Na, ez ment is, egészen úgy a 10. fejezetig, és nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ebben a könyvben tényleg semmi sem az, aminek látszik. Én bírtam Severnt. A karaktere egyáltalán nem volt gonosznak mondható, egyáltalán nem volt ellenszenves. Vártam nagyon, hogy felbukkanjon, és csipkelődjön mindenkivel, ilyenkor olyan volt, mintha Owennel lenne egyidős. Aztán a végén, mikor sírva fakadt... Hát én úgy vigyorogtam, mint akinek előrehozták a szülinapját. Nem azért, mert milyen, hogy a király sír, hanem azért, amiért sírt, ahogyan tette és aki(k) miatt tette. Itt már véglegesen tudtam, hogy ő nem lehet gonosz, és nem követte el azokat a tetteket, amiket róla állítanak. Voltak rossz pillanatai, amikor igazi seggfejként viselkedett, de sokkal többször volt inkább szerethető. 

Ami a háttértörténetet, az alapszálat illeti, én imádtam. Nem találkoztam még ilyen sztorival, és ez nagyon üdítő volt. A Forrás, a kegyeltek, az erejük, minden fantasztikus volt. Nagyon szép leírást kaptunk ezekről, az író tényleg nagyon részletesen mutatta be a háttérvilágát, amit nagy élvezet volt olvasni. Ez a könyv egy tökéletes felvezetője volt egy izgalmakkal teli történetnek, és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

És akkor a címben említett méregkeverőről még nem is beszéltem. Ő volt a legravaszabb, legagyafúrtabb nő a világon. Mindenre volt használható terve, szinte mindenki rá támaszkodott, ha baj volt. Tényleg olyan volt, mint egy megmentő, aki bármilyen problémát képes megoldani. Owen legalábbis amolyan támaszként, megmentőként gondolt rá.Szüksége volt valakire az ellenség palotájában, aki vigyáz rá, és akihez fordulhat, és ez a méregkeverő volt. Mondjuk én egy kicsit gátlástalanabb, gonoszabb karakterre számítottam, végső soron jobb volt így.

Mivel a főszereplőink mindössze 8 évesek voltak, így ebben a könyvben nem volt szerelmi szál. Az elején azt hittem, hiányolni fogom, de aztán nem így lett. Pontosan úgy voltam itt is, mint a Harry Potternél: egyszerűen nem kellett. A történet, a cselekmény, a karakterek, az események bővel elég fordulatosak és izgalmasak voltak a romantika nélkül is. El is rontotta volna, ha lett volna benne. 

Ki kell még emelnem Mancinit, akit én nagyon bírtam. Egy egyszerű kém volt, aki nagyobb pozícióra áhítozott, és közben olyan lusta és kövér volt, hogy teljesen groteszké vált a karaktere. És pontosan ezért nagyon sokszor nevettem rajta, meg a párbeszédein a többiekkel. 

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni: sokszor, mikor (általában Ankerette) történeteket meséltek én úgy éreztem, hogy valami nagy kuszaságba kerültem. Nagyon nagy koncentráció kellett, hogy megértsem, most akkor ki kinek a kije, ki a király, ki a volt király, kit árultak el, és ki árulta el, és még így sem vagyok benne biztos, hogy megértettem. Lehet, csak nekem nehéz a felfogásom, és másoknak tiszta volt, nem tudom.

De ezen kívül nagyon, tényleg nagyon kíváncsi vagyok, mi vár a folytatásban, mert engem teljesen megvett magának ez a kötet. Még nem tájékozódtam a következő kötetekről, de már most tűkön ülve várom. Srácok, nagyon ajánlom nektek is! 

Kedvenc idézetek:

"Nagyapa azt mondta, az az egyetlen hely, ahová nem mehetek. Így aztán feltétlenül oda kell jutnom!" - Elysabeth Victoria Mortimer
"De csak azért, mert megsérülhetsz, butaság meg sem próbálni." - Elysabeth Victoria Mortimer
"– Szóval? Mit gondolsz? – kérdezte a Mortimer lány.
– Miről? – kérdezett vissza.
– Ha összeházasodunk, szerinted északra vagy nyugatra költözzünk?
– Összeházasodunk? – kérdezett vissza döbbenten Owen.
– Hát persze. Szerintem északon jobb lenne…
(…)

– De miért házasodunk össze?
(…)
 – A Mortimer lány szerint úgyis ott élünk majd, ha összeházasodunk – sóhajtott lemondóan Owen, majd Ankarette-re nézve folytatta: – Kényszeríthet arra, hogy feleségül vegyem?"
"Sokszor mások megítélése alapján cselekszünk. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember képes legyen ellenállni ennyi rosszakaratnak és ennyi ellenségeskedésnek." - Ankarette
"Sokan azért nem érik el a céljukat, mert nem is kelnek útra soha. Örökké csak azon jár az eszük, hogy miért is nem sikerülhet, így hát meg sem próbálják."
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése