2018. február 22., csütörtök

Jeaniene Frost - Első lobbanás | Könyvkritika

Fülszöveg:

Leila egy sötét erővel megátkozott halandó…

Miután egy tragikus gyerekkori baleset szétzúzta az álmait, Leila nem gondolta volna, hogy ennél rosszabb is következhet, de tévedett. Rájött ugyanis, hogy hatalma van az elektromosság felett, mi több, egyetlen érintéssel látja az emberek fejében lakó legsötétebb gondolatokat. Az élete magányra ítéltetett… Legalábbis így hitte, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolták, és arra nem kényszerítették, hogy telepatikus segítséget kérjen a világ leghírhedtebb vámpírjától.

Ő az éjszaka hercege…

Vlad Tepesh inspirálta minden idők legismertebb vámpírlegendáját – de semmi esetre sem szabad Drakulának hívni! Vlad képes irányítani a tüzet, ez teszi a legrettegettebb vámpírrá. Azonban ellenségei új fegyvert találtak ellene: egy gyönyörű halandót, akinek legalább olyan félelmetes a hatalma, mint neki.

Amikor Leila és Vlad találkoznak, azonnal fellobban köztük a mindent elemésztő szenvedély. Akad azonban valaki, aki porig akarja égetni őket. Vajon mi mindent kell feláldozniuk, hogy megállítsák az ellenséget?


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 344


Vélemény: Ezt a könyvet azért mertem megrendelni, mert olvastam az írónő korábbi sorozatát, a Cat&Bones könyveket, és imádtam őket. Mivel mindegyik nagyon jó volt, és már legalább háromszor kiolvastam őket, feltétel nélkül bíztam a nőben, hogy ezúttal is elvarázsol majd. Ez a nő tényleg iszonyatosan jó, nem is tudtam, mennyire hiányzott a világa, amíg bele nem csöppentem ismét. A könyv ugyanis a Cat&Bones sorozatban megismert világban játszódik, csak épp új főszereplőt kaptunk: Vladot, akit más néven úgy ismernek, Drakula. (És aki amúgy utálja ezt a nevet, annyira, hogy letépi a fejed, ha így hívod.)

Kis bevezetésnek még annyit, hogy én egyébként szeretném a vámpíros történeteket, ha azok jól lennének megírva. És Jeaniene Frost könyvein kívül még nem olvastam jó vámpíros történetet... De az ő világa egyszerűen lenyűgöző, kidolgozott, és nagyon megkapó. Úgyhogy a sok pozitívum mellett emiatt is tudom ajánlani a könyveit, mert a vámpírok, és az ő világuk felépítése Fost műveiben a legjobb.


Fanmade a könyvhöz
Ami már rögtön a könyv az elején feltűnt, hogy nagyon gyorsan belecseppentünk az események sűrűjébe. Konkrétan már a második fejezetben elkezdődtek az izgalmak. Leila a történet elején nekem valamiért furcsa volt, meg ne kérdezzétek, miért, mert utána viszont nagyon megszerettem őt. Nem tudom, mi volt a baj az első pár oldalon, de nem is lényeges, mert nagyon megszerettette velem magát. Vlad és Leila nem Cat és Bones, ez nyilvánvaló, ők teljesen mások, de épp annyira jók, mint Cat és Bones volt. Leila van olyan tökös, mint Cat volt, ám Vlad arroganciája még Boneson is túltesz. (Lehet ezért is utálják egymást ennyire: két ilyen arrogáns pasi nem fér meg egymás mellett.)

Leila egy erős jellemű lány, jó beszólásai voltak, és tetszett, hogy bár egy kissé tartott Vladtól, annyira nem félt tőle, mint azt Vlad akarta, és igenis kiállt magáért vele szemben. Nem szeretem az olyan karaktereket, akik megfélemlítenek másokat annyira, hogy azok konkrétan beszélni sem mernek előtte, de jó, hogy itt nem ez történt. Imádom a képességét, igazán badass-essé teszi. Vlad méltó párjára talált benne, de hogy mi lesz a sorsuk, azt még nem tudjuk meg, ugyanis elég érdekes módon ért véget a könyv.

Vladot pedig csak imádni lehetett. Már sokszor bebizonyosodott, hogy engem a beképzelt, egocentrikus, arrogáns rossz fiúk vonzanak. Hát ebből a típusból Vlad elsőosztályú termék. És a hab a tortán az, hogy emellett tud odafigyelő és rendes is lenni. Lányok, mi kell ennél több? Semmi. Sajnos a Cat és Bones sorozatot már nagyon régen olvastam utoljára, így csak arra emlékeztem, hogy igen, szerepelt ott egy Vlad, de már fogalmam sem volt, ki volt ő. Nagyon tetszett a története, ami nem mentes a fájdalomtól és vérfürdőtől, de hát hogy is lehetne az? 

Még egy fanmade
A történet itt annyira még nem indult be. Voltak persze izgalmas helyzetek, nyomozgatás meg minden, amit már megszoktunk Frosttól, de ez a konfliktus annyira még nem volt hűdehajde. És tudjátok, mi a legjobb? Hogy mindez semmit sem vesz el a könyv értékéből. Nem a legizgalmasabb történettel indított a nő, de bőven elég volt, sőt, még sok is ahhoz, hogy tovább akarjuk olvasni, meg akarjuk venni a következő részt. Mindeközben pedig olyan világot mutatott be, ami mindenkit lenyűgöz, és amiben mindenki egy kicsit magára talál. Ha olvastátok a Cat és Bones könyvsorozatot, emlékezhettek, hogy ott se volt az első rész a legizgalmasabb, de utána aztán kaptunk belőle bőven! Biztos vagyok benne, hogy itt is így fog történni.

Tetszettek a magyar és román vonatkozások is, furcsa de nagyon jó volt olvasni ezeket a részeket. Furcsa egyedül azért volt, mert a külföldi írók általában magasról tesznek ránk, magyarokra, meg úgy általában a környező országokra. Amit még imádtam, hogy felbukkantak a régi szereplők is a Cat és Bones sorozatból, konkrétan Cat, Bones, Mencheres és Kira. (Sokat beszéltem itt nektek a Cat&Bones sorozatról, de nem kell megijedni: ha nem olvastátok, akkor is érteni fogjátok ezt a könyvet, minden ugyanúgy el van magyarázva benne.)

A háttérvilág nagyon jól kidolgozott, a történet lebilincselő, a karakterek jól kidolgozottak, egyáltalán nem sablonosak, mindegyik egyedi és szerethető, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki egy jó vámpíros sztorira, imádnivaló főszereplőkre és izgalmakra vágyik.

Borító: 5/4
Történet: 5/4,5
Karakterek: 5/5
Kedvenc idézetek:

"Nem csoda, hogy ekkora házra van szükséged. Kisebben nem férne el az önbizalmad." - Leila

"− Drakulára kéne bíznom az életedet?
− Nem Drakulára – mondtam egy halvány mosollyal, ahogy megfordultam. – Vlad Tepesre, egykori havasalföldi vajdára, a legarrogánsabb, leghalálosabb, legijesztőbb lényre, akivel valaha találkoztam.
Az említett ajka lekicsinylő mosolyba kanyarodott.
− A hízelgéssel sem mész többre, mint a kérlek szóval, Leila.
− Ez szerinted hízelgés volt? – kérdezte Gretchen hitetlenül.
− Hát persze. – Vlad mosolyában kivillantak az agyarai.– A legjobb tulajdonságaimat sorolta fel."

"– Miért akarnám összetörni a szívedet?
– Mert időnként könyörtelen szemétláda vagy – feleltem őszintén.
Egy mosoly suhant át az ajkán."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése