2017. június 23., péntek

Beléd temetkezve részlet



Hamarosan hozom a további 5 fejezetet a BT-ből, de addig is itt egy kis részlet!


Hirtelen megindult a lábam alatt a föld: a lift továbbhaladt volna, de a kötél visszarántotta, én pedig majdnem hanyatt estem. Hangos robaj rázta meg a szűk fülkét, aztán a lámpa pislákolni kezdett, majd végleg elsötétedett.
– Mi történik? – szívtam be a levegőt.
– Elakadt a lift – hallottam Daniel hangját a sötétben.
Kikerekedett a szemem.
– Ezt jól kifogtuk…
Csak a körvonalait láttam a sötétben, de ki tudtam venni, mikor megnyomta a segélyhívó gombot. Hátrálni kezdtem, a kezemmel a fal után tapogattam, majd szorosan neki nyomódtam. Légszomjam támadt, de hiába vettem gyorsan a levegőt, az valahol félúton elakadt. A tüdőm elnehezült, a szemem sarkában fény villódzott. Ellöktem magam a faltól, félretoltam Danielt és veszettül nyomkodni kezdtem a gombokat.
– Hagyd abba, Emma. Mindjárt kiszabadítanak minket.
– Mi baja a liftnek? – kérdeztem kétségbeesetten, de nem hagytam abba a nyomkodást.
– Elromlott. Ennyi – válaszolta tárgyilagosan.
– Ennyi? Ennyi?! És ezt te ilyen nyugodtan mondod? Utálom a bezártságot Daniel. Teljesen kikészülök tőle.
– Klausztrofóbiás vagy? – A hangjába aggodalom vegyült.
– Hogy mi vagyok? – pislogtam. – Nem, nem, nem. Én teljesen egészséges csaj vagyok. Ne játssz itt orvososat, inkább csinálj valamit!
– Már csináltam, Emma. Megnyomtam a segélyhívó gombot. Többet nem tehetek.
De én tehetek.
– Segítség! – sikítottam. – Segítség, be vagyunk zárva!
– Ne… – elkapta a karom, magához rántott és egy ujjával elhallgatott. – Ne sikoltozz. Öt perc és kiszabadítanak minket. Lélegezz mély...
– Nem! – hördültem fel. – Egyikünk sem fog lélegezni, mert ha levegőt veszünk, elfogy az oxigén, és itt pusztulunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése