2017. március 25., szombat

2017 - Szimpózium | Erba, Olaszország




Como-i tó
Lago di Como

Sziasztok! Ígértem egy élménybeszámolót az Olaszországi szimpóziumról, amin részt vettem Február 22-26-ig, úgyhogy ehhez híven most el is hoztam nektek.
Mindenekelőtt, mi is az a szimpózium? Őszintén bevallom, nekem fogalmam sem volt, mi ez, úgyhogy mikor megtudtam, hogy én is megyek, gyorsan utána néztem. Az idegen szavak szótára ezt írja: "Szűkebb körű tanácskozás egy meghatározott témáról." 
A témánk pedig a fiatalokat érintő szociális problémák voltak.
A szimpóziumon Olaszországot leszámítva 3 ország diákjai vettek részt, azokból a városokból, amik partner városai Erbának - így kerültem be én is, Pécs ugyanis egy ilyen partnerváros. A 3 ország pedig Franciaország, Németország és Magyarország, ezenkívül pedig természetesen voltak olaszok is.

Maga a szállás egy kolostorban (tudom, fura :D) volt, fent a hegyen. A kilátás gyönyörű volt, és annyira nyugodt, barátságos környezetben voltunk, amit egész Magyarországon nem találni. Már csak emiatt a nyugodt légkör miatt is visszavágyom.
Olaszország egyébként egy nagy szerelmem, a nyelv, a látnivalók, a kultúra, az ételek, minden. A tavalyi év során már volt szerencsém kiutazni, és most, hogy újabb lehetőség adódott „viszont látnom” a szeretett országot, majd kiugrottam a bőrömből. Bevallom, tartottam egy kicsit ettől az egésztől, nem igazán tudtam, mire számítsak, de aztán az aggodalmaim feleslegesnek bizonyultak. Egy fantasztikus társaság tagja lehettem, és élveztem minden pillanatát. 
Az első napon kerítettek sort a "tanácskozásra". Több százan vettünk részt ezen a szimpóziumon, úgyhogy 6 csoportra bontottak minket. Minden csoportban voltak olaszok, németek, franciák és magyarok. A csoportoknak neveik is voltak: Orange Team, Blue Team, Red Team, Light Green Team, Dark Green Team és Black Team. Nagyon kreatív, mi? :D Én az Orange Team-ben voltam. Mindenki kapott egy, a csapata nevéhez illő színű pólót, a sportnapon – erről később – ebben kellett lennünk, illetve mindenki egységesen kapott egy sötétkéket, így 2 szimpóziumos pólóval gazdagodtunk.
A közös nyelv egyébként az angol volt, így az egész szimpózium alatt angolul kellett beszélnünk. 
Először is kaptunk több különböző hosszúságú szöveget, mindegyik valamilyen formában kapcsolódott a fiatalok szocializációs szokásaihoz, és erről kellett beszélnünk, majd egy projektet készítenünk, amit aztán előadtunk a többi csoportnak. Ezen kívül mi segítettünk kitalálni a jövő évi szimpózium témáját is.


Másnap elhagytuk a "barlangunkat" és lementünk a hegyről Erbába, ahol egy tavat megkerülve először elmentünk egy cukrászdába - itt svédasztalos édesség kóstolóval vártak minket, majd ezután egy hajókirándulásra mentünk a Como-i tavon. (Lago di Como) Hát az a tó egyszerűen gyönyörű volt! Az olasz városok pedig meseszépek, és ez nem csak elfogultság! Meg is látogattunk 2 ilyen tóparti várost is, Torno-t és Cernobbio-t. Tudtátok, hogy Olaszország az egyetlen olyan ország, ahol az autók a lépcsőkön közlekednek? :D Lejjebb meg is mutatom a videót, amit csináltam, hatalmas volt!


 
A harmadik nap sportnapot rendeztek, amin a különböző csapatok versenyeztek egymással. Volt kosár- és röplabdameccs, ping-pong és váltóverseny is. Az én csapatom 3. lett! ^_^ A nyereményünk egy szép, kék szimpóziumos sapka volt. Aznap este egy eszméletlenül puccos étterembe vittek minket (egyébként minden este máshol vacsiztunk, de a kajáról majd később), ahol egy búcsúbulit rendeztek nekünk, amin még egyszer utoljára együtt lehetett a nagy csapat - másnap ugyanis mentünk haza.
Na és akkor beszéljünk a kajáról - mert az valami eszméletlen! :O Első este egy pizzériában voltunk, ahol a pincérek csak úgy hordták körbe a sok pizzát. Azt tudni kell, hogy az Olaszok egy ilyen pizzázós est alkalmával bevágnak vagy 7-8 szelet pizzát! :O Amit egyébként nem csodálok, mert eszméletlen pizzájuk van! Én alapból is imádom a pizzát, itthon is szívesen eszem akármikor, de azért valljuk be, az olasz pizzának nincs párja! Tengergyümölcseiset és garnélarákosat is ettem, amiről korábban sosem gondoltam volna, hogy megkóstolom, és eszméleten fonom volt!

Nutellás pizza
Desszertnek pedig tudjátok, mit hoztak? Nutellás és pisztáciás pizzát! Ha olaszba jártok, az alap, hogy megkóstoljatok egy nutellás pizzát! Én nem is tudtam, hogy ilyen van, de a nutellás pizza nagyon finom volt! A pisztáciásba csak belekóstoltam, de az sem volt förtelmes. Egyébként tudtátok, hogy az olaszok vérig sértődnek, ha meghallják, hogy mi ketchuppal esszük a pizzát? Azért vicces, hogy a ketchup náluk tabu a pizzán, de pisztáciát meg nutellát tesznek rá. :D

Lasagne
Másnap este szó szerint egy "kastélyban" vacsoráztunk. A hely nevében legalábbis benne volt a Castello szó, ami ugye kastélyt jelent. A régimódiságából és a berendezésből ítélve én komolyan elhittem, hogy ez egy kastély volt valaha. Bele sem merek gondolni, mennyi pénzt költhettek az olaszok erre a szimpóziumra... Már csak maga a kaja, és a helyválasztás is méregdrága lehetett... :/ Itt svédasztal volt, azt ehettél, amit akartál. Én persze a helyi nevezetesség mellett döntöttem, és lasagnét ettem... De a legfinomabb lasagne volt, amit valaha kóstoltam! Most már értem Garfieldot, és a nagy lasagne imádatát. Ilyen lasagnét itthon egész biztos nem lehet kapni, esetleg olasz éttermekben.
A búcsúbuli estélyén kaptunk tésztát (mert a tészta az nem maradhat el, ha olasz vacsoráról van szó. :D Minden svédasztalos vacsinál volt valami tészta) és rántott húst sült krumplival - igen, ez már nem volt olyan izgi, mint a nutellás pizza meg a lasagne. :/ 
Na, hát jó sokat beszéltem kajáról... ez volt a kedvenc részem minden napban. :D Remélem kedvet kaptatok egy kis pizzázáshoz, vagy egy jó lasagnéhez a vasárnapi menüben.

 Kaptunk egy "diploma"-t is a részvételünkért, illetve ugye a két szimpóziumos pólót (az enyém narancs és sötétkék), illetve a sportnapon nyert kék sapkát is. Ezenkívül kaptunk egy kis noteszt és egy ceruzást is, de az ott töltött 4 naptól sokkal de sokkal többet kaptunk. :) Hatalmas élmény volt ennyi különböző kultúrával megismerkedni, ennyi új embert megismerni, és így összebarátkozni velük. Jövőre itthon lesz szimpózium, ahová mi, az idei szimpóziumosok is hivatalosak vagyunk, és akkor mi fogjuk vendégül látni őket. 
Már alig várom!

video






2 megjegyzés:

  1. Az ilyen utak azok, amiket igazán tudok irigyelni. Az idegen tájak, nyelvek és kultúrák mindig is vonzottak. Csak sajnos nekem bátorságom se lenne ilyesmihez, a nyelvtudásról nem is beszélve...

    Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy életre szóló emlékekkel gazdagodtál! És az a kocsi tényleg haláli, bár nem hiszem, hogy a a fokok közti távolság sokban különbözne a magyar kátyús utaktól. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy minden utam előtt halálra izgulom magam, indulás előtti este és reggel mindig azt hajtogatom, hogy áh, én nem megyek sehová, lemondom, kész, pont. :D De annyira megéri, hogy egyszerűen nem érdemes elszalasztani a lehetőséget csak azért, mert az ember fél egy kicsit az idegentől. :) Mikor már ott vagy, hidd el, hogy eszedbe sem fog jutni izgulni, vagy félni. Ha már kint vagy, az egyetlen, ami aggasztani fog, hogy haza kell menni. :/

      Na ja, a magyar utak is elég viccesek... annyi a különbség, hogy olaszban direkt vannak így alakítva. :D

      Törlés