Olvastad már? Ne hagyd ki!

Hellfire 15. fejezet

15. fejezet A Fox által kiszabott egyhetes pihenő már a második nap végére katasztrófának bizonyult. Senki nem hitt nekem, mikor az...

2016. május 16., hétfő

A Sötétség

Ébred a Sötétség, hívásra jő,
feleletére romba dől a dicső Hellfire.

S ó, ezer harang csendül tajtékzó szavára,
végigszáguld hömpölygő füstje a felszántott pusztákra.
Kíntól rendülő hörgés, mit ártott ő neked?
Véres kiáltások zendülése adta életed!

S ha kipusztítod, mit egykor megmentettél,
mondd mi értelme?
Két faj közti háború tűzvonalában elesni
mért érné meg?

S ó, ezer harang csendül a vész szavára,
hulló testek zöreje csap fel a Sötét árulására.
S ezrek halnak meg két tűznek harcában,
dicsőn hullnak el...
S perzselő pusztaság kong az egykor dicső Hellfire felett.

S mi értelme pusztításnak, százezer kínnak,
miért cseng még mindig fülünkben a város sikolya?
Isten, ki ellenük fordultál, mért engeded ezt meg?
Miért nem pusztítod el fattyú népedet?...

Kopár szél kél, süvít a város felett,
hideg fuvallata csendben húz az egykor dicső Hellfire felett.

Romba dőlt, mi egykor fényesen állt,
fertőzött romjai felett már csak maga a Sötétség áll.
Művét csodálva, áhítatos képpel,
dagadó szíve csordultig büszkeséggel.

Néhol a kín hangja megrezdül, reménye felcsillan,
de Ő könyörtelenül tapossa el, mi megmaradt,
s néz üdvözült képpel a haldokló arcába:

„Ennyi, mi megmaradt nektek, ti ostoba ebek,
hányszor mondtuk, hogy ellenük nincs esélyetek?
Éltette szívetek a bosszúvágy tüze, hát hadd éltesse
eztán is a kanócot ezretek sírja felett!
Elhulltatok ti is, mint őseitek egykor,
szégyenbe fulladt vereségetek söpör végig a hanton.
Nem maradt már senki, ki e gyalázatot elregélje,
ki könnyekkel küzdve felidézze,
mitől minden igéző retteg,
s mi haldoklásuk utolsó perceiben fülükben csengett:
az Angyalok nyertek!”

És kopár szél kél, süvít a város felett,
hideg fuvallata csendben húz az egykor dicső Hellfire felett...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése