2016. január 8., péntek

Lian jelenet

Lian rajongók, figyelem! :3 Ma délután egy Luna&Ian jelenettel készültem a shippelőknek, ami bár rövid, elég sok sejtetést ad a következő fejezetekre. :)

"– Ejnye, angyalom – húzta huncut félmosolyra az ajkát. – Ez már nyomulás. – A szeme csintalanul megvillant, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akit nagyon aggaszt az, amivel megvádoltam.
– Te voltál, vagy sem?
Ian a tarkója fölé emelte a kezét, hátradőlt a székben, a szeme gúnyosan megvillant.
– Miért? Ha én voltam, elénekled nekem a hallelúját? – csücsöríttet.
– Ha te voltál, úgy megrugdosom azt az angyali segged, hogy ötezer év múlva sem felejted el.
Ian hátravetett fejjel felnevetett.
– Ha ez egy randi meghívás, akkor nagyon gyér.
Megnyaltam az ajkam.
– A randit a fiú kezdeményezi. Ha ezzel a kis utalással akartál elhívni valahová, azt ajánlom próbáld újra!
Ian egyik pillanatban még cinkosan mosolygott, a következőben pedig már közvetlenül előttem volt. Hátrahőkölni sem volt időm, az arca alig öt centire volt az enyémtől, a szeme izgatottan csillogott.
– Lesz egy buli a Dante Poklában. Zene, póker, pénz, ami kell.
Oldalra biccentett fejjel felvontam a szemöldököm.
– Ez egy randi?
Az ajka csábos félmosolyra húzódott, hívogatott, hogy mondjak igent.
– Kilencre nálad leszek. Az én kicsikémmel megyünk.
Mielőtt válaszolhattam volna, Ian hirtelen felemelte a kezét és egy teljesen váratlan mozdulatot tett; egy ujjával végigsimított az arccsontomtól az ajkamig. Érintése nyomán tűzbe lobbant az arcom, a gyomromban apró pillangók jártak násztáncot. Ian sötét szeme is fellobbant, pár pillanatra megállt az idő, majd minden felgyorsult, mikor a tekintetem Ian ajkára tévedt. Akaratlanul is felidéztem azt a röpke pillanatot, mikor az ajkunk összesimult. Nem felejtettem el, milyen puha volt az ajka, és mennyire szerettem volna, hogy ne csak ennyi történjen. Ian utánozta a tekintetem, és tudtam, az ő fejében is az a majdnemcsók jár.
Szinte viszketett az ajkam az ujja alatt. Halk sóhaj hagyta el a szám, éreztem Ian egyenletlen lehelletét az arcomon. Az ujja továbbra is az ajkamon volt, a szemében mintha vágyakozás ült volna.
A következő pillanatban elvette a kezét, felállt, és szó nélkül otthagyott."

Hogy tetszett? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése