2015. december 31., csütörtök

Boldog Új Évet!

Az év utolsó posztjában szeretnék nagyon Boldog Új Évet kívánni minden kedves Olvasómnak! Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak, hogy ebben az évben is velem voltatok, sokat segítettetek, és ezért nagyon hálás vagyok! ♡ Egy év alatt sok minden történik, és bár az idei évem nem volt olyan termékeny mint szerettem volna, a következőben ez változni fog! Itt az ideje, hogy befejezzem a Hellfiret, és kiadót keressek neki. Remélem, velem maradtok, hogy megoszthassam veletek a fejleményeket, és azt is, hogy további új tagokkal bővül majd az Olvasóim száma. :)
Ezen felül újabb mérföld követ ért el a blog: már 6O.OOO látogató! ♡ Nagyon szépen köszönöm mindenkinek. A jövő évben is tartsatok velem!



És így, az év utolsó napján, hoztam nektek pár részletet a Hellfire 14. fejezetéből! :) Ezzel kívánok nektek Boldog Új Évet!

– Alex, mit műveltél? – Mikor Fox végre meg tudott szólalni, a szeme vádlón Alexre pattant, és attól, amit az arcán látott, a fiúnak olyan érzése támadt, mintha lemaradt volna valamiről.
– Mit műveltél? – ismételte. Ellökte magától Blackwellt, aki ennek következtében a kanapénak esett, Fox pedig Alexre meresztette szemeit, és döngő léptekkel megindult a fiú felé. Alex rémülten hátrálni kezdett, kezeivel valami fegyver után kutatott, de csak a lépcsőkorlátot, és az esernyő tartót érte el. Fox feldöngetett a lépcsőn, szemei villámokat szórtak, az ajka remegett a dühtől. Alex háta a falnak ütközött, Fox pedig előreugrott, és a gallérjánál fogva megragadta a fiút.
– Mit tettél, te ostoba? – üvöltött a fiú arcába. Alex lábai elemelkedtek a talajtól, mikor Fox nekicsapta a falnak. A feje hátrabicsaklott, neki a falnak, majd előrebukott. Könnybe lábadt a szemem a fájdalomtól, Fox feje helyén körbe-körbe ugráló csillagokat látott.
– Te bolond… Ostoba gyerek! Felborítottad az Egyensúlyt! Mindannyiunknak vége!
Alex elhajolt, próbálta kiszabadítani magát, de Fix vasmarokra fogta, ő pedig vagy öt centire lebegett a földtől.
– Van fogalmad róla, mit tettél, te… Hogy milyen következményekkel jár? – Megrázta a fiút, amitől Alex feje neki-neki ütközött a falnak. – Te ostoba…
– Elég! – sikított Luna, és rángatni kezdte Fox kezét, aki viszont továbbra is utálkozó, gyilkos tekintettel bámulta Alexet. – Nem ő tette! Nem ő hozott vissza!
Fox továbbra sem vette le villámló szemét Alexről, úgy bámult a fiúra, hogy az képtelen volt más merre nézni; és 99%-ig biztos volt benne, hogy a professzor a lelkébe lát.
– Az Egyensúly – szinte fröcsögte a szavakat. – Tudom, hogy fáj…
A szemei kitágultak, véresek voltak, minta napok óta nem aludt volna. Alex legszívesebben a föld alá süllyedt volna előle. – Ehhez nem volt jogod!
– Nem én voltam – hörögte Alex, mert a fojtogató kezektől lassan alig kapott levegőt. – Esküszöm.
– Tegye már le! – dörrent rá Luna.


* * *

A következő pillanatban éktelen kutyaugatás vetett véget Blackwell üvöltésének. Démon rontott be a konyhából, vad ugatás közben átugrotta a kanapét, mire az asztalon landolva elrugaszkodott, és olyan erővel ugrott Blackwellnek, hogy az elterült a földön. Két mellső mancsát Blackwell mellkasára tette, fejét a feje fölé emelte, és ádázul ugatott. Szájából csöpögött a nyál, éles fogait kimeresztette, és olyan közel hajolt a férfihoz, hogy szinte összeért az orruk.
Okos kutya – gondolta Alex vigyorogva.
– Hívd vissza az ostoba ebedet! – fröcsögte Blackwell, próbálva eltolni magától Démont, de az nem tágított.
– Ő nem megy, amíg maga sem – mondta Luna halálos nyugalommal.
– Tűnjön innét, különben más is eltörik az orrán kívül – sziszegte Alex.


* * *

Abban a pillanatban, hogy az ajtó bezárult, Démon megfordult, és vad ugatás közepette Lunára vetette magát. A lány elkapta, nevetve átölelte a mellkasának támaszkodó Démont, aki vadul nyalogatta az arcát. Luna leguggolt, Démon négy lábra ereszkedett – állva szinte magasabb volt, mint Luna –, és össze-vissza nyalogatta a lányt.
– Mikor hazahoztalak, Démon nyüszítve kaparta az ajtót, mintha tudta volna, mi történt. Mióta… meghaltál, nem evett, nem ivott, csak feküdt a konyhában.
Luna arcán szomorúság suhant át. Két kezébe fogta Démon fejét, és megpuszilta.
Démon abbahagyta a nyalogatást, és csak nézett Lunára. A lány visszabámult rá, és pár másodpercig csendben nézték egymást. Olyan bensőséges pillanat volt, mintha nem is épp egy kutya kapta volna vissza a gazdáját.
Aztán Démon halkan felnyüszített, még egyszer megnyalta Luna arcát, majd hagyta felállni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése