2015. december 24., csütörtök

Köszönet; Részlet

Először is; Nagyon Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak! Minden évben van mit megköszönnöm Nektek, de főleg azért vagyok hálás, hogy kitartottatok mellettem egész évben, még akkor is, amikor nem tudtam új fejezetet hozni. :/ Köszönöm, hogy ennyien olvassátok és várjátok a könyveim, engem ezzel lehet igazán boldoggá tenni. <3


Most pedig hogy én is kicsit boldoggá tegyelek Titeket, hozom a beígért következő részletet a 13. fejezetből!

– Ki vagy te? – kérdeztem, de még a saját hangom is idegennek tűnt a fullasztó csendben.
Pár másodpercig megtelepedett köztünk a csend, majd fiú lassan hátat fordított nekem, és elindult.
Nagyon Boldog Karácsonyt! 
Várj! – kiáltottam kétségbeesetten, és utána rohantam. – Ki vagy te?
– Aki megmentett. – A hangja mindenhonnan szólt, mintha ezernyi hangszóró közvetítette volna a hangját, olyan volt, akár egy égi üzenet.
Bármennyire is rohantam, az alakja a ködbe veszett, a fehér derengésen kívül már nem is láttam belőle semmit.
– De mitől?
Továbbrohantam, sokkal gyorsabban, mint ahogy ő sétált, mégsem értem utol.
– A Végtől.
Megálltam volna, hogy ezen eltöprengjek, de akkor végleg elveszítem. A fiú talán nem is tudta, micsoda vágyat érzek arra, hogy utolérjem, hogy megragadjam, és megtudjam, mi folyik itt.
– Miért?
A fiú hirtelen megtorpant, ezt abból tudtam, hogy a fehér fény már nem távolodott, de továbbra sem voltam képes utolérni.
– Csak te állíthatod ezt le. Te vagy a Hold lánya.
A meglepetéstől megtorpantam.
– Ez meg mi a francot jelent?
A fiú halk sóhajt hallatott, majd lassan felém fordult. Egyetlen pillanatra látni véltem az arcát –, és tudtam, ez az arc örökké az emlékeztemben marad –, mielőtt újra elnyelte a szürkeség.
Vissza kell menned! Meg kell mentened minket!

Hogy tetszett? :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése