2015. november 21., szombat

Hellfire | 12. fejezet - részletek

Sziasztok! :) Így estefelé egy jó hírrel érkeztem: befejeztem a 12. fejezetet is! :3 Bár azt el kell mondjam, életem egyik legrövidebb fejezete lett, szerintem még öt oldal se... De nem kell megijedni, ez az 5 oldal elég tartalmas... Most hozok nektek belőle részleteket, de előbb úgy gondoltam, a legelső részlet a fejezet utolsó egy bekezdése lesz. Ez a négy mondat eléggé összefoglalja a fejezet tartalmát, és talán ti is kíváncsiabban várjátok majd a folytatást. :)


Íme:

"Luna homlokának nyomtam az enyémet. A forróság talán engem is megperzselt, de az semmi volt ahhoz képest, ami szétrobbant bennem.
Vége – már tudtam. Luna halott."




» Részlet:



Térddel estem a földre, hallottam magam mögött Alex dühös szisszenését, de Katie hatalmasra táguló szemei elvonták a figyelmem.
– Luna… – suttogta olyan rekedt hangon, mintha fulladozna. – Védd… meg!
– Tessék?
Előrerántottam, és olyan erősen szorította meg a kezem, ahogy csak gyenge ujjaiból kitelt.
– Védd… meg… – Katie feje előrebukott, az ujjai elgyengültek, utánakaptam, de amint hozzáértem, felcsapott, és ellökte a kezem. Felkapta a fejét, egyetlen pillanatig a szemében még láttam a régi Katie árnyékát.
– Eljönnek érte… a kulcsért… védd… meg… a kulcsot!
– Kik? Katie!?

És itt egy vers, ami külön a Hellfirehez íródott. :) Ezt azonban majd csak a 13. fejezetben olvashatjátok:

Tébolyba kerget, mit nem ismerhetsz,
S tébolyulttá tesz a válasz, mit felderítesz.
Összeroppant a kín, ha nem vigyázol,
S belátod majd, ha hibázol!
Mit a Sors kiszabott, azzal ne versenyezz!
Légy résen, vagy gyorsan véged lesz!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése