2015. október 25., vasárnap

Hellfire; 11. fejezet - részlet

Ahogy az ajtó becsukódott Luna mögött, Alex testtartása megmerevedett. Meredten bámult a sötét ajtóra, és átkozta magát, amiért hagyta bemenni rajta a lányt. Feltett szándéka volt abban a pillanatban berontani, amint dulakodást hall. Türelmetlenül beletúrt a hajába, mintha ezzel lesöpörhette volna a gondokat, de nem lett könnyebb.
– Rendben lesz – mondta Cruz, miközben a falnak vetette a vállát.
Alex ösztönösen oldalra lépett egyet. A hideg kirázta, ha Ian a közelében volt. A srác is észrevehette a mozdulatot, de nem tette szóvá, Alexet pedig hidegen hagyta. Csak mert Luna megbízott benne, neki még nem kellett. Akkor kezdődött el ez az egész kalamajka, amikor ez a tollas seggű angyalka betette ide a lábát, és akárki akármit is mondott, Alex biztosan tudta, hogy Cruz keze van a dologban.
Bentről székcsikorgás hallatszott, és még az ajtón is átszűrődött Blackwell rideg hangja. Alex nekivetette a hátát a falnak, és kifújta a levegőt.
– Tudom, mit gondolsz – fonta össze Cruz a karját. Alex fáradt oldalpillantást vetet rá. – Azt hiszed én hoztam a bajt Luna fejére… És igazad van.
Alex reflexből lökte el magát a faltól, és fordult lendületesen Cruz felé. Az meg sem moccant, a falnak dőlve nézett le rá, de Alex megmert volna esküdni, hogy az arcán diadalt látott.
– Mit tettél? – sziszegte. Luna sokszor vádolta azzal, hogy hirtelenharagú és meggondolatlan, de abban a pillanatban magasról tett rá.
– Azt mondtam, én hoztam a fejére bajt – ismételte. – Azt nem, hogy szándékosan.
Alex annyira meg szerette volna ütni, hogy kis híján meg is tette.
– Mi lenne, ha nem rébuszokban beszélnél, Dumbledore? Miért jöttél ide?
– Vonzott a veszély.
– Ezzel a szöveggel kábítod a csajokat? – fintorgott Alex. – Nos, akkor ki kell ábrándítsalak. Én nem vagyok csaj. Próbáld újra!
Cruz lehajtotta a fejét, aminek következtében a haja az arcába hullt, de Alex így is látta az öntelt vigyort, ami szétterült az arcán.
– Számít ez? Segíteni vagyok itt.
Alex minden vidámság nélkül felnevetett.
– Segíteni? Az igézőknek? Hát ne haragudj, haver, de ennél még Pinokkió is jobban hazudik. Miért segítene egy angyal az igézőknek? Gyűlölitek őket! Az egyetlen ok, amiért még nem kezdtél el öldösni, hogy meg van kötve a kezed!
– Nem olyan fenomenális dolog angyalnak lenni, mint azt gondoljátok – sötétedett el a szeme. – Vagy megszokod, vagy megölnek. Én a harmadik opciót választottam.
– Ami mi is?
Cruz felvonta a szemöldökét.
– Itt vagyok, nem?
– Vagyis nem feleltek meg neked az angyali szabályok, ezért eldobtad a glóriát, hogy itt portyázz a földön, és megkeserítsd a gyanútlan halandók életét?
Cruz a szemeit forgatta.
Az a te bajod, Alex, hogy senkiben sem bízol.
– Érdemeld ki, okos tojás – vetette oda Alex, és közben arra gondolt, hogy Luna már rég véget vetett volna ennek a vitának. A lány tudta, mikor kell leállni, ők viszont a jelek szerint még élvezték is, hogy nem.
Cruz csak mosolygott, azzal az idegesítő, rejtélyes vigyorával, amitől Alex hányni tudott volna.

A véleményetekre kíváncsi vagyok! <3 ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése