2015. október 23., péntek

Részlet a 11. fejezetből #3

– Nocsak, Cruz. Az alma nem esett messze a fájától. – Blackwell közelebb lépett, ujjaival dobolt az egyik padon. Félrebiccentett fejjel fúrta szemét Ianébe. – Épp olyan áruló vagy, mint az apád.
– Olyan jóképű is – felelte széles, féloldalas vigyorral.
Magamban mosolyogtam.
– Tudod, személy szerint nem ismertem az apádat – köszörülte tovább az élt. – De az a hír járja, hogy egy mocskos csaló volt. – Megállt az asztalunk mellett, és rátámaszkodott, izzó gyűlölettel a szemében méregette Iant, aki viszont továbbra is mosolygott.
– Ahhoz viszont volt tehetsége, hogy még évszázadokkal később is róla tanuljanak a diákok töri órán – mondta halkan, hogy a többiek ne hallják, a hangjában büszkeség csengett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése