Olvastad már? Ne hagyd ki!

Hellfire 15. fejezet

15. fejezet A Fox által kiszabott egyhetes pihenő már a második nap végére katasztrófának bizonyult. Senki nem hitt nekem, mikor az...

2015. október 31., szombat

DÍJ #2

Gondolhatjátok, hogy meglepett, hogy egy hét alatt nem csak egy, de két díjat is kaptam.  
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik engem jelöltek! :)
És akkor lássuk is:

Szabályok:
1. Írj 11 dolgot magadról!
2. Válaszolj a jelölő 11 kérdésére!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd el 11 embernek!



» 11 dolog rólam:

1. Betegesen vigyázok a könyveimre.
2. Imádom a Harry Pottert, azon nőttem fel.
3. Kedvenc könyvem a Csitt Csitt, Becca Fitzpatricktól.
4. Kedvenc íróm is Becca, de az írói példaképem J. K. Rowling.
5. Amíg el nem kezdtem olvasni a Harry Potter könyveket, utáltam az olvasást, kínszenvedést jelentett számomra. :D
6. Nagyon őszinte ember vagyok.
7. Imádok sorozatot nézni, kedvencem az Odaát, a Teen Wolf és a Vámpírnaplók.
8. Imádom a csokit.
9. Utálom a levest. 
10. Van egy húgom.
11. Nem szeretem, mikor magamról kell írnom, mert alig tudom összeszedni még ezt a 11 dolgot is. :D

» Válasz a 11 kérdésre:

1. Mióta játszik szerepet az életedben az írás?

2009 óta, akkor kezdett el komolyabban érdekelni, de előtte is írtam már pár oldalt. Anyukám sokat olvasott nekem, mikor kicsit voltam, szerettem mesét hallgatni, vagy nézni. Mikor már az összes mesét kívülről tudtam, én találtam ki magamnak, és ezek írtam le. :) Aztán egyszer anyukám megtalálta, és elkezdte elolvasni őket, én pedig összetéptem, hogy ne olvashassa el. :D Most már bánom, jó lett volna visszanézni, miket írtam.

2. Mit csinálsz még az íráson kívül?

Rajzolok! :) Imádok rajzolni, és van egy-kettő, ami nem is olyan szörnyű. A családomban mindenki nagyon ügyesen rajzol, kész Leonardo da Vinci itt mindenki. :D Anyukám unokatesója egyenesen fantasztikusan rajzol, a szülei se rosszak, de Ő nagyon jó. Nekem is kijutott egy kicsi a családi rajztehetségből, bár ezt nem én gondolom így, hanem a a többiek. 

3. Szerinted miért nem kapunk mi bloggerek és bloggerinák visszajelzéseket, még a legnagyobb rajongóinktól se? 

Ez egy elég nehéz kérdés, amire én is kíváncsi vagyok. :) 
Szerintem a rajongóink/olvasóink inkább szeretik csak elolvasni, amiket kiposztolunk, egy idő után megtetszik nekik, amiket csinálunk, és ezt egyszer-kétszer ki is fejtik egy-egy hozzászólásban. Azonban utána már csak maguknak jegyzik meg, hogy "Fú, de jó volt ez a fejezet/vers/bejegyzés stb." Vagy épp "Fúj, de nem tetszett."
Nem írnak hozzászólást, mert miért, hisz már egyszer elmondták, hogy mennyire tetszik/nem tetszik nekik, amit csinálunk. Csak kevés olvasó tudja, hogy nekünk bloggereknek/íróknak nagyon jól esik, ha egy-egy fejezet/bejegyzés után pozitív kritikákat kapunk. De még a negatív kritika is pozitív visszajelzést ad a bloggereknek, hisz ezekkel javíthatnak a művükön, és az olvasóink számára is élvezetesebbé tehetjük őket.
Sajnos ezzel még mindig nem válaszoltam meg a kérdést, de ha valakinek van kedve, ossza meg velem a véleményét! :)

4. Tervezed, hogy a későbbiekben is foglalkozol írással?

Igen. :) Szeretnék író lenni, és szerkesztőségben dolgozni.

5. Szoktál olvasni? Ha igen, miket? Mi az, amit legutoljára olvastál?

Persze, hogy szoktam. :) Főleg fantasy-t szeretek olvasni, szerintem nincs is annál jobb. ;) Utoljára az Opposition olvastam, J. L. Armentrouttól.

6. Volt olyan könyv/zene/film, ami nagy hatással volt rád?

Könyv: Harry Potter. Mielőtt elolvastam volna az első részt, gyűlöltem olvasni. Majd egyik nyáron nagyon unatkoztam - 9 éves lehettem -, és elkezdtem. Már előtte is imádtam a filmeket, de én azt hittem, a könyvek sokkal rosszabbak, mint a filmek. Hát, tévedtem. Elolvastam az első részt, és rögtön akartam a másodikat, mert nagyon tetszett. Szóval ha nincsenek a HP könyvek, talán ma nem tartanék itt. :)

7. Ki a legnagyobb kritikusod?

A legjobb barátom. És az anyukám. :) Tőlük mindig jó tanácsokat kapok, nagyon sokat segítenek. :)

8. Ki vagy mi motivál téged, akár az írásban, akár az életben vagy bárhol?

Nos... nem hiszem, hogy konkrét emberhez tudnám ezt kötni. Nagyon szeretnék író lenni, a kezemben tartani a könyvem, és eldicsekedni anyának, hogy "Nézd csak, Anya, megcsináltam!"
Nem akarok híres lenni, nem is hiszem, hogy leszek valaha, de nagyon szeretném elmesélni a történeteket, amiket kitaláltam. Hisz minden embernek jó érzés, ha elismerik a munkáját, ha volt miért dolgoznia. :)

9. Sokan tudják az ismertségi körödben, hogy te blogolsz?

Igen. Bár általában senkinek nem szoktam elmondani, azt sem, hogy írok, szóval nem tudom, honnan tudják. :D Vannak utálóim, akik szerint a blogolás/írás gáz, és azt gondolják, hogyha mindenkinek kikotyogják, hogy én írónő vagyok és még blogom is van, akkor én majd szörnyen rosszul fogom érezni magam... Haha. Mi ebben a gáz? Mert szerintem semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valaki blogol/ír. ;)

10. Milyen filmeket/sorozatokat szeretsz? Mennyire vagy ezek rabja?

Sorozat: Odaát, Teen Wolf, Vámpírnaplók.
Az Odaátot imádom, másfél hónap alatt néztem végig a 10 évadot. Jó kis maraton volt. :3 Akármikor meg tudok nézni egy részt, mert oltári jó sorozat. Ajánlom mindenkinek! 
Film: A Jackie Chan filmek a kedvenceim, imádom azt a pasit. :) Szinte az összes filmjét láttam már legalább 20x, és még ennyiszer megtudnám nézni. 

11. És utoljára: mit gondolsz a blogmról? Jöhet hideg-meleg.

Szerintem a könyvajánlók egész jók, mondjuk nekem hiányzik, hogy kicsit jobban kivesézd a könyveket, és ne csak 1-2 mondatban. :) Csak így tovább. ;)

» És az én kérdéseim:

1. Ki volt az első, akinek elmondtad, hogy írsz/blogolsz?
2. Mit gondolsz azokról, akik irigységből gáznak titulálják a blogolást/írást? Mit gondolsz egyáltalán az irigy utálókról? 
3. Mit gondolsz az olyan kiadókról, akik nem támogatják a fiatal/kezdő írókat?
4. Honnan jött a történeted/blogot ötlete? 
5. Vannak olvasók, akik bár elolvassák a fejezeteinket/bejegyzéseinket, de nem hagynak nyomot maguk után, nem alkotnak véleményt. Mit gondolsz, hogyan lehetne ezen változtatni?
6. Használsz álnevet? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?
7. Ha tehetnéd, változtatnál az életeden?
8. Előfordult már, hogy egy másik blog, esetleg facebookos oldal tulajdonosa lemásolta a történeted? Ha igen, hogyan reagáltál? Ha nem, mit gondolsz az ilyenekről?
9. Volt már olyan, hogy nagyon durva negatív kritika miatt abbahagytál egy blogot/kéziratot?
10. Ha egy olvasó megosztja veled a saját ötleteit, hogy mivel lehetne továbbvinni a történeted, vagy szerinte milyen csavart kellene bele vinni, megfogadnád? Vagy alakítottad már valaha úgy a story-d, hogy az olvasók kedvére tegyél vele?
11. És végül: Ha van kész történeted, mennyi idő alatt írtad meg? Ha nincs, mit gondolsz, mennyi idő még, mire befejezed?

» Az általam kijelölt blogok:

1. Édes Élet
2. Te vagy a végzetem 
3. Another World
4. Dangerous 
5. Mielőtt összetörtem
6. Túl a falon 
7. Démoni horda
8. Pretty Secrets
9. Gondolatok
10. Egy test, két lélek
11. Settlement


2015. október 27., kedd

DÍJ!

Fogalmam sincs, mit mondhatnék... Nagyon meglepett a díj, és örülök, hogy van, aki szerint méltó vagyok rá. Jól esik az elismerés, és nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok díjat kapni azért, amit csinálok, szóval nagyon szépen köszönöm az Infinity blognak ezt a címet! Ilyenkor képes vagyok regényeket írni arról, hogy mennyire boldog vagyok, de nyugi, megkíméllek titeket az érzelgős résztől. ;)
És akkor kezdjük is:



A szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj 12 kérdésre!
6. Tegyél fel 12 kérdést a blogoddal kapcsolatban!
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/bejegyzéshez, akitől a díjat kaptad, hisz mindenkinek jól esik az elsimerés. Ez lehet kritika/vélemény, amit akartok.
8. Cseréljetek linket! 
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat!
10. Tedd ki a plecsnit jól látható helyre úgy, hogy az én blogomhoz vezessen!

12 dolog az Infinity blogról:

1. A blog háttere lilás.
2. Van szereplők és fejezetek menüpont.
3. 400+ blogmegjelenítése van.
4. Jelenleg csak 1 feliratkozója van.
5. Jelenleg csak az 1. fejezetet lehet elolvasni.
6. 1D fanfiction.
7. A blogvilágban az írónőt Mineral-nak hívják.
8. A blog alig 2 napja indult.
9. Rendkívül jól van megírva az 1. fejezet.
10. Az írónő valódi neve Krisztina.
11. Az írás hat éves korában jött.
12. A blog címe magyarul Végtelenség.

12 dolog a saját blogomról:

» A dizájnt mindig a legjobb barátom csinálja nekem, mert én nem értek hozzá.
» Eredetileg 3 történetem volt olvasható itt, de a fantáziátlan "történetlopó" emberek miatt leszedtem őket, és most már csak a Hellfire van fent.
» Az olvasóim szavazatai, és üzenetei alapján ez (Hellfire) a legfelkapottabb történetem.
» A HF története még 2 éve, egy rémunalmas matekórán jött, és még a mateklapok is megvannak, amire jegyzeteltem.
» Már jó 3 éve vezetem a blogot.
» Jelenleg 50000+ blogmegjelenítésem van.
» És 42 feliratkozóm.
» A karaktereim jelleme mindig tartalmaz egy kicsit a saját jellememből, ezért érzem mindig úgy, hogy közel állnak hozzám. 

Most csak ennyi jutott eszembe. :D

Válasz a 12 kérdésre: 

1. Miért szereted annyira a blogolás?

Nem szeretem. Igazából nem is akartam blogot, nekem elég volt az fb. oldal, de legjobb barátom erőltette. Annak, hogy nem szeretem a blogolást leginkább ahhoz van köze, hogy nem értek hozzá :D Ha tudnék dizájnt tervezni, meg mindenfélét alakítgatni rajta, máris jobban tetszene. De így csaj bejegyzéseket tudok írni. :/ 

2. Honnan jött neked az írás gondolata?

Mikor kicsit voltam, imádtam, ha anyukám mesét olvas nekem, szerettem a mesefilmeket is. Mikor azonban már minden mesét rongyosra néztem, és anya sem tudott már több mesét olvasni nekem, elkezdtem én kitalálni magamnak. Már akkor is volt fantáziám az ilyesmihez, de akkor még csak a fejemben voltak meg a történetek. 9 éves lehettem, mikor le is írtam őket, de nekem akkor még nem volt számítógépem, így sima lapokra írtam őket. Majd egyszer anya megtalálta, és pedig összetéptem őket, mert nem akartam, hogy elolvassa. :/ Most viszont már megbántam, jó lenne visszaolvasni az első történeteimet.

3. Mitől/kitől tudsz ihletet meríteni, ha elakadsz egy-egy rész/bejegyzés írása közben?

Hmm... Hát, én alapból akkor szoktam elkezdeni írni, mikor már van ihletem - ihlet nélkül elég nehéz is lenne, illetve nem is lenne jó az adott rész, ha nincs ihlet. Egyébként én ilyenkor leülök, és elkezdek olvasni, attól beindul a fantáziám. Vagy ha úgy van, meghallgatok egy zenét (írás közben olasz rappet - Fedezt - szoktam hallgatni).

4. Szerinted egy történet attól még lehet jó, hogy vannak benne sablonos részek, vagy sablonra alapul?

Persze! Vannak írók/írónők, akik a legsablonosabb mondatból is ki tudnak hozni olyat, hogy leesik az állunk. De persze ez is ügyesség, tehetség kérdése. Vannak például ezek a facebookos oldalak, ahol néhányan nekiállnak történeteket írni. Ez mind szép és jó, és igazán dicséretre méltó, hogy nem kanászodnak el úgy, mint a mai 13-15 évesek többsége... De mikor már a 20. fb. oldalon is azt olvasom, hogy a gimiben Dani beleszeretett Bellába, de nem lehetnek egymáséi, a falra tudnék mászni! Ez az egyik legközkedveltebb sablon téma: a főszereplő csinos, bájos, visszahúzódó leányzó első gimis évére készül, ahol megismerkedik az irtó jóképű rosszfiúval. Vannak, akik úgy próbálják elfedni a sablont, hogy a lányt pofátlan, bunkó csajjá varázsolják, a fiút pedig valami nyálas szívtipróvá. Ez így mind klassz, de akkor is ugyanaz a sablontéma marad, és ebből már sehogy sem lehet jó történet, mert már vagy ezer van belőle. Persze vannak kivételek, mostanában olvastam pár elég jó, sőt nagyon jó fb-s sztorikat is. :)
A lényeg az, hogy a sablon részek néha kellenek, hisz éppen azért váltak mára sablonná, mert elengedhetetlen volt minden könyvhöz/történethez, így mára már mindenki használja. De egy olyan történet, ami már magában sablontémára alapul... Nos, nagy ügyesség kell ahhoz, hogy egy ilyenból jó, izgalmas sztori kerekedjék. :)

5. A történeteddel/blogoddal melyik "fajtát" képviseled? (fantasy, fanfiction, stb.) Illetve miért?

Hellfire: fantasy.
Sötétség rabja: fantasy.
Beléd temetkezve: new adult.

(A többi könyvem, amit még nem olvashattatok, az is mind fantasy)

Nos, láthatjátok, hogy nálam a fantasy dominál, nem is véletlenül. Imádok új világot teremteni, új lényeket, új szabályokat, valamit, ami máshol nincs/másnak nincs. Ugyanezt nem tehetem meg egy New Adult könyvvel. És hát, én mindig is kicsit elvont voltam, szeretek olyan világot alkotni, ahol minden megtörténhet. :)

6. Mi a célod a blogoddal, mit szeretnél vele elérni?

Ahogy fent írtam, nem szeretek blogolni, csak azért nyitottam, hogy nagyobb nézettséget szerezzek a könyveimnek. Mostanra azonban már imádom az olvasóimat, szóval semmiképp nem szüntetném meg. 
Viszont nagyon szeretném kiadni a könyveim, és ez az egyik álmom. :)

7. Volt már olyan, hogy kevés érdeklődés miatt abbahagytál egy blogot, vagy épp el se kezdted?

Nem. Mit jelent a kevés? Ez egy relatív fogalom. Ha 2 év múlva már csak 5 olvasóm maradna, akkor sem zárnám be a blogot, mert akkor csalódást okozom annak az 5 olvasómnak, és azt semmiképpen nem akarom. Nem az a lényeg, hány olvasóm van, hanem hogy már évek óta kitartanak mellettem, segítenek, véleményeznek, és sokszor jobb tippeket kapok tőlük, mint a családomtól! 

8. Van valami külső hatása, történet vagy bármi, amiről eszedbe jutott a történeted/blogod alapja? Vagy csak hirtelen jött egy ötlet?

Vannak kedvenc könyveim, amikben vannak nagyon jó történetszálak, vagy épp a sztori van nagyon jól kitalálva. És volt már, hogy úgy gondoltam, de jó lenne egy ilyet írni... De aztán eszembe jutott, hogy éppen ezért írok... Mert szeretem kialakítani a saját világomat. Talán van egy-két dolog, amibe megegyezik más könyvekkel, nem tudom, nem szoktam ilyen szempontból összehasonlítani a könyvem másokéval, sőt, biztos, hogy van, mert nincs olyan könyv, ami teljesen, mindenben egyedi, és semmiben nem hasonlít másokéra. :)

9. Miért ezt a címet választottad a blogodnak, illetve mennyire utal a történetedre?

A blogom címe Buli Vivien Hivatalos Oldala. Azért nem lett a címe, hogy "Hellfire" vagy "A Sötétség rabjai", mert akkor csak azzal az egy történetemmel kellene foglalkoznia, és nekem van három. :)

10. Előre megírod a bejegyzéseket privátba, vagy pedig csak leülsz a gép elé és írsz? Melyik, illetve miért?

Egyik sem! :D Kiskorom óta papírra írok. A legelső történetem is úgy kezdtem, hogy egy A4-es papírra írtam, hisz még nem volt számítógépem. Miután az egész történet megvolt, akkor gépeltem be, ami eltartott jó pár hónapig, de nem bántam. Nekem ez így sokkal könnyebb. Amit leírok papírra olyan, mint egy vázlat. Amit ezek után begépelek, figyelve az előtte leírtakat, sokban változik, és sokat tudok rajta javítani. Így már van egy viszonyítási alapom, mikor legépelem a végleges verziót. Tudom, másoknak ez bonyolultan hangzik, pedig nem az. :) És még a mai napig így írók. 
Először → papírra. Majd a papírról/füzetből → wordbe. :) 

11. Szerinted melyik a jobb? Ha egy blognak angol vagy magyar címe van?

Magyarok vagyunk nem? Minek angolul írni? Azonban vannak szavak, címek, amik angolul sokkal kifejezőbbek, kevésbé sablonosak, és sokkal jobban hangzanak angolul, mint magyarul. :) Szóval, ezt mindenki döntse el maga, és úgy alakítsa.

12. Végül pedig: mit gondolsz a kérdésekről?

Jó kérdések voltak, volt néhány, amire sok ideje szerettem volna válaszolni, szóval köszönöm! :D

12 ember, akinek továbbküldöm:


Az én 12 kérdésem:

1. Mióta foglalkozol írással?
2. Mit gondolsz azokról, akik nyitnak egy blogot/fb. oldalt, és lemásolják mások történeteit?
3. Írsz/írtál valaha fancictiont? Miért? Szerinted jobb fanficet írni, mint saját történetet?
4. Ki az író példaképed? Miért? Mennyiben befolyásol a munkádban az Ő írása?
5. Honnan merítesz ihletet? 
6. Mi a legfontosabb célod az írással/blogolással? Szeretnél majd ezzel foglalkozni? (Gondolok itt: író/írónő, nyomdai munka, szerkesztőség, stb.)
7. A szereplőid mennyiben hasonlítanak rád, a jellemedre? Miért? 
8. Mennyi időbe telik, míg megírsz egy novellát, regényt, verset, stb?
9. Szerinted az olvasás szeretése fontos tényező egy olyan személynél, aki ír? Vagy a két dolog nem jár párban? Miért?
10. Mennyire vagy nyitott a negatív kritikára? Meghallgatod, megfogadod őket, vagy válaszra sem méltatod? Miért?
11. Szerinted mitől válik egy történet igazivá? Mi kell ahhoz, hogy az olvasó igazán bele tudjon merülni?
12. Melyik az a könyv, amit képes vagy rongyosra olvasni? Miért?

» Ha bárkinek van kérdése bármivel kapcsolatban, nyugodtan írja meg kommentbe, nem harapok. ;) Akiket kijelöltem, és válaszoltak a kérdésekre, ők küldjék el nekem a linket, mert nagyon érdekel a válaszotok! :)



2015. október 25., vasárnap

Hellfire; 11. fejezet - részlet

Ahogy az ajtó becsukódott Luna mögött, Alex testtartása megmerevedett. Meredten bámult a sötét ajtóra, és átkozta magát, amiért hagyta bemenni rajta a lányt. Feltett szándéka volt abban a pillanatban berontani, amint dulakodást hall. Türelmetlenül beletúrt a hajába, mintha ezzel lesöpörhette volna a gondokat, de nem lett könnyebb.
– Rendben lesz – mondta Cruz, miközben a falnak vetette a vállát.
Alex ösztönösen oldalra lépett egyet. A hideg kirázta, ha Ian a közelében volt. A srác is észrevehette a mozdulatot, de nem tette szóvá, Alexet pedig hidegen hagyta. Csak mert Luna megbízott benne, neki még nem kellett. Akkor kezdődött el ez az egész kalamajka, amikor ez a tollas seggű angyalka betette ide a lábát, és akárki akármit is mondott, Alex biztosan tudta, hogy Cruz keze van a dologban.
Bentről székcsikorgás hallatszott, és még az ajtón is átszűrődött Blackwell rideg hangja. Alex nekivetette a hátát a falnak, és kifújta a levegőt.
– Tudom, mit gondolsz – fonta össze Cruz a karját. Alex fáradt oldalpillantást vetet rá. – Azt hiszed én hoztam a bajt Luna fejére… És igazad van.
Alex reflexből lökte el magát a faltól, és fordult lendületesen Cruz felé. Az meg sem moccant, a falnak dőlve nézett le rá, de Alex megmert volna esküdni, hogy az arcán diadalt látott.
– Mit tettél? – sziszegte. Luna sokszor vádolta azzal, hogy hirtelenharagú és meggondolatlan, de abban a pillanatban magasról tett rá.
– Azt mondtam, én hoztam a fejére bajt – ismételte. – Azt nem, hogy szándékosan.
Alex annyira meg szerette volna ütni, hogy kis híján meg is tette.
– Mi lenne, ha nem rébuszokban beszélnél, Dumbledore? Miért jöttél ide?
– Vonzott a veszély.
– Ezzel a szöveggel kábítod a csajokat? – fintorgott Alex. – Nos, akkor ki kell ábrándítsalak. Én nem vagyok csaj. Próbáld újra!
Cruz lehajtotta a fejét, aminek következtében a haja az arcába hullt, de Alex így is látta az öntelt vigyort, ami szétterült az arcán.
– Számít ez? Segíteni vagyok itt.
Alex minden vidámság nélkül felnevetett.
– Segíteni? Az igézőknek? Hát ne haragudj, haver, de ennél még Pinokkió is jobban hazudik. Miért segítene egy angyal az igézőknek? Gyűlölitek őket! Az egyetlen ok, amiért még nem kezdtél el öldösni, hogy meg van kötve a kezed!
– Nem olyan fenomenális dolog angyalnak lenni, mint azt gondoljátok – sötétedett el a szeme. – Vagy megszokod, vagy megölnek. Én a harmadik opciót választottam.
– Ami mi is?
Cruz felvonta a szemöldökét.
– Itt vagyok, nem?
– Vagyis nem feleltek meg neked az angyali szabályok, ezért eldobtad a glóriát, hogy itt portyázz a földön, és megkeserítsd a gyanútlan halandók életét?
Cruz a szemeit forgatta.
Az a te bajod, Alex, hogy senkiben sem bízol.
– Érdemeld ki, okos tojás – vetette oda Alex, és közben arra gondolt, hogy Luna már rég véget vetett volna ennek a vitának. A lány tudta, mikor kell leállni, ők viszont a jelek szerint még élvezték is, hogy nem.
Cruz csak mosolygott, azzal az idegesítő, rejtélyes vigyorával, amitől Alex hányni tudott volna.

A véleményetekre kíváncsi vagyok! <3 ;)

2015. október 23., péntek

Részlet a 11. fejezetből #3

– Nocsak, Cruz. Az alma nem esett messze a fájától. – Blackwell közelebb lépett, ujjaival dobolt az egyik padon. Félrebiccentett fejjel fúrta szemét Ianébe. – Épp olyan áruló vagy, mint az apád.
– Olyan jóképű is – felelte széles, féloldalas vigyorral.
Magamban mosolyogtam.
– Tudod, személy szerint nem ismertem az apádat – köszörülte tovább az élt. – De az a hír járja, hogy egy mocskos csaló volt. – Megállt az asztalunk mellett, és rátámaszkodott, izzó gyűlölettel a szemében méregette Iant, aki viszont továbbra is mosolygott.
– Ahhoz viszont volt tehetsége, hogy még évszázadokkal később is róla tanuljanak a diákok töri órán – mondta halkan, hogy a többiek ne hallják, a hangjában büszkeség csengett.

2015. október 18., vasárnap

Részlet a 11. fejezetből #2

– William helyzete egészen más. Ő megbocsáthatatlan bűnt követett el, amivel felborította az Egyensúlyt.
A kezem ökölbe szorult a combomon, egyidejűleg pedig Ian térde az enyémnek ütközött.
– A megbocsáthatatlan erős túlzás – szólalt meg Alex, metsző éllel a hangjába.
Blackwell ajka megrándult – pontosan ezt akarta.
– William olyat teremtett, amit nem lett volna szabad, valamit, ami nem csak a várost, de az egész világot fenyegeti. Egy szörnyeteget.
Olyan erősen haraptam az ajkamba, hogy eleredt a vérem.
– Will az igézőket akarta védeni! – csattant fel Alex alig elfojtott dühvel a hangjában. Észrevettem, ahogy a nyakán megrándul egy izom, mint mindig, ha dühös volt. – El akarta pusztítani az angyalokat, hogy a népe békében legyen.
– William Grayson egy hatalomra vágyó bolond volt, aki így akart hírnevet szerezni – mondta Blackwell szenvetlen hangon. – Az Egyensúlynak vége, ha az angyalok meghalnak. Az egyik faj nem létezhet a másik nélkül.

2015. október 13., kedd

Az első részlet a 11. fejezetből

"A töriterem ajtaján beérve az első dolog, amit észrevettem, a helyem mellett ürüsen árválkodó szék volt.
A gyomrom idegesen összeszorult. Ian minden reggel a hamiskás félmosolyával, és rejtélyesen csillogó szemével fogadott, ami a mindennapjaim részévé vált.
De a helye ma üres volt.
Vadul vert a szívem, miközben a diákok közt eloldalazva az üres székre meredtem, mintha attól Ian egy varázsütésre megjelenne.
– Hol van az angyalka? – kérdezte Alex, lesújtó pillantást vetve a székre, mintha az tehetne róla, hogy Ian még nincs itt
Megráztam a feje, és a székre huppanva elővettem a telefonom; hátha Ian hagyott SMS-t.
Nem mintha szoktunk volna SMS-ezni. Telefonálni sem szoktunk.
Ian a telefont arra használta, hogy foglalja a helyet a zsebében. Ha ő beszélni akart valakivel, előtűnt a semmiből, és beszélt. Rendszerint Mr. Fox házában tűnt fel, valahányszor új információval tudott szolgálni az angyalokról. Azonban Michael terveiről semmit nem tudtunk meg. Ian, bár angyal volt, csak közvetítőktől tudott információt szerezni, amik elég csekélyek volt ahhoz, hogy képet kapjunk az angyalok terveiről. Alex szerint rájöttek, hogy tudjuk, ők ölték meg Natet, ezért most lapítanak egy darabig. De szerintem Michaelt és a többi angyalt a legkevésbé sem érdekli, hogy mi mit tudunk. Nem, Michael nem olyan. Biztos voltam benne, hogy van terve, és abban is, hogy nem fogja fűnek-fának elárulni. Iannak, ha csak nem áll közvetlen kapcsolatba Michaellel, semmi esélye.
Ami azonban még ennél is jobban aggasztott, sőt, ami valójában az egész Tanácsot aggasztotta, hogy hogyan jutott be Ian a városba. Az mind remek, hogy ő most a „mi oldalunkon áll”… Már amennyire egy angyal állhat az igézők oldalán… de miért jött? Lassan három hete annak, hogy Deucalion elkapta Iant a templomban, és fényderült mivoltára. Hiába kérdezte, vagy próbáltam átverni, nem tudtam kihúzni belőle, hogyan, de főleg, miért jött Hellfirebe. Éjszakánként, mikor nem jött álom a szememre, az járt a fejemben… Vajon mi használjuk kémnek Iant… vagy az angyalok? Igaz, hogy nem adott okot a kételkedésre, de a bizalomra sem. Semmit nem tudtunk róla, és úgy tűnt, neki ez pont jó így.
– Itt vagy, Luna? – csettintett az arcom előtt Alex. Rápislogtam, és kivertem a fejemből az angyalokat.
– Csak aggódom Ianért.
– Azt látom – pillantott a kezemre, amivel majdnem kettétörtem a telefonom. A kijelzőre pillantottam. Nem volt új SMS, sem hívás. Sóhajtva és tehetetlenül bedobtam a telefont a táskámba.
– Valószínűleg épp a felhők felett jár – jegyzete meg savanyúan.
Homlokráncolva néztem rá.
– A Mennyben – segített ki.
– Miért vagy ilyen ellenséges? – korholtam.
– Nem vagyok ellenséges – nézett fel rám a pillái alól, majd elővett egy tollat. – De nem várhatod el tőlem, hogy engem egy hét alatt az ujja köré csavarjon.
Lesújtóan néztem rá.
– Nem csavart az ujja köré, csak aggódom. Nem szokott csak úgy felszívódni.
– Pontosan ezt teszi mindig, Luna – tette a karját az asztalra, és leírt egy L betűt a tollával. – Megjelenik, majd eltűnik. Mint Pókember.
Ezzel nem tudtam vitatkozni, és ez nem tetszett. Iannek lennie kellett valahol, merthogy itt nem volt, és nagyjából biztos voltam benne, hogy nem Michael terveit deríti fel, hisz épp két napja tért vissza. Ian még sosem késett el Fox órájáról. Már csak azért sem, mert Fox megnyuvasztotta volna."

2015. október 11., vasárnap

Jó hír!

Szép estét, srácok! :3 Jó hírrel jöttem: Befejeztem a 11. fejezetet! :3 De ugye mivel ez két lépéses; először leírni, majd begépelni, ezért a részletekre még kicsit várni kell. :)
Mint már írtam, nem fogom az egész fejezetet kitenni, csak néhány hosszabb részletet kaptok belőle, hogy ne lőjem le a poént. ;)

2015. október 4., vasárnap

Hellfire 11. fejezet | részlet

"(...) – Még aznap éjjel megnyílt a föld, és leszakadt az ég, olyan pusztítás söpört végig a városon, amit előtte nem láttak. Darius visszatért. (...) Tudtam, hogy folytatódik a történet. Darius leigázta az angyalok seregét, megbolygatva az Egyensúly, ami igézők millióival végzett.
"De a kockázatot vállalni kell" – mondta Darius, ahogy az egyik könyvben írták. Tizenhárom nap és tizenhárom éjjen át ostromolta a Menny kapuit, katonái életét kockáztatva. Michael minden erejével próbálta visszaverni a bosszúra éhes Dariust, de képtelenség volt őt megállítani. Nem tartozott az élők közé, tehát nem halhatott meg. Így halott sem volt. A szellemek erejével bírt, olyan hatalma volt, amit sem igéző, sem angyal nem látott még. A nő, aki visszahozta Dariust a felesége volt. Látván, mit szabadított el mágiához folyamodott, hogy visszafordítsa az igét. De az Egyensúlyt és a Túlvilágot nem lehet átverni; az életet, amit adott, csak ő vehette el, de a sajátjával kellett fizetnie a tettéért. Mikor Darius seregei elbuktak, az Egyensúly elvette a nő életét is, és mindkettejüket a fal mögé zárta - örökre.
   Mindenki ismerte a történetet. A szülők Darius eljövetelével ijesztgetik a gyerekeket, mikor nem akarnak lefeküdni." – Hellfire 11. fejezet