2015. augusztus 16., vasárnap

Hellfire; 10. fejezet - részletek

"Alex az asztalra csapott.
– Tudod, mi a te bajod, Luna? Hogy azt hiszed, mindent remekül kézben tartasz, pedig rohadtul nem! – Felegyenesedett. – Azok az alakok meg is ölhettek volna, ahogy Lidiával is majdnem megtették.
– Mégis mit kellett volna tennem? – tártam szét a karom. – Nem tudtam magam irányítani.
– Mondjuk szólhattál volna! – üvöltött. – Még azelőtt, hogy ma kis híján kinyírattad magad. Ismét. Mi ez az önmegsemmisítő akció nálad? Először az árnyak most meg ez..."

"– Ezeknek meg mi bajuk? – háborgott Alex, és belökte a töri terem ajtaját. – Azt hittem, bevették, hogy elmúltak a látomásaid.
– Ezek szerint nem... – mondtam, és ledobtam a cuccom a leghátsó padra. Alex hátradőlt a székkel, és szúrósan nézett rám.
– Talán valaki elköpte, mi történt mostanában.
Kétkedve felvontam a szemöldököm.
– Rajtad, Ianen és a Tanácson kívül senki nem tud semmit. Nekik pedig nem igazán válna hasznukra, ha mindenki rájönne, mi folyik a városban.
– Akkor Ian volt – mondta olyan magától értetődő hangon, mintha csak az esőről beszélne.
Lesújtó pillantást vetettem rá.
– Tudom, hogy ő nem tenné, de ha mégis, nem gondolod, hogy a Tanács abban a pillanatban karóba húzná? – hunyorogtam. – Ian ennyire nem hülye.
– Annyira mégis, hogy angyal létére besétáljon egy igézőkkel teli városba. Ha ez nem hülyeség, akkor nem tudom, mi az.
Lemondóan hátradőltem.
(...)
– Most komolyan, mi a franc baja van itt mindenkinek? – csattant fel Alex.
– Attól félnek, hogy ők is Lidia sorsára jutnak – jött a válasz Iantől. Kihúzta a mellettem lévő széket, és szokásos hanyagságával leült rá.
– Lidia sorsára? – értetlenkedett Alex. – Mi a sorsa?
Ian halvány meglepetéssel vonta fel a szemöldökét.
– Az egész város attól visszhangzik, hogy Luna tegnap éjjel csaknem halálra verte Lidiát a temetőben."

" Nyeltem egyet.
– Ezt nem tehetjük meg Lidiával – mondtam. – Nem kockáztathatjuk.
Lidia egy önző, hazug féreg volt, de ezt nem érdemelte meg. Mindenkinek jobb ilyen emlékek nélkül, még neki is.
– Így azonban az emberek gyanakodni kezdenek. És mikor ilyen változások készülődnek, nem engedhetünk meg magunknak egy káoszt.
– Változások? – ráncoltam a szemöldököm.
– Az igazgató váltás – sóhajtott Fox. – Mrs. Dark halott, valakinek át kell vennie az irányítást.
– Ki lesz az új igazgató? – kérdezte Alex.
Fox szemében különös fény csillant. – Valaki, aki nem fogja tolerálni, ha okot adtok az embereknek a gyanakvásra.
Foxra hunyorogtam.
– Ő is igéző?
– Mondhatjuk így is.
Alex a falba öklözött.
– Megerőltető lenne, ha egyszer egyenes választ adna? – csattant fel. – Elegem van a semmitmondó válaszaiból.
Fox arcán halvány félmosoly jelent meg.
– Egy nap majd hálás leszel, hogy burokban tartottalak."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése