2015. július 6., hétfő

Hellfire

Hellfire 8. fejezet: 70% kész! 


Egy kis részlet: 

" (...) – Csak nem engem keresel? Ijedtemben majd' megállt a szívem, mikor Ian halk-rekedtes hangja megtörte a csendet. Tovább indultam, és két cellával arrébb megláttam. Ian a földön ült, lábát felhúzva, kezét a térdén pihentetve, a feje lehajtva. Fekete fürtjei az arcába hulltak. Volt valami fensőbbségeség és nemtörődömség a testtartásában.– Honnan tudtad, hogy én vagyok az? – kérdeztem halkan.– A lépteidből. Olyan voltál, mint egy bakkecske. – Hallottam a mosolyt a hangjában. – Akik eddig itt jártak, mind halkan és magabiztosan jöttek. – Legközelebb majd ügyelek, hogy ne legyek bakkecske – mosolyogtam rá negédesen. Felemlte a fejét, és rámnézett.– Mit keresel itt? Nem hiszem, hogy egyedül leengedtek ide.– Át kellett vernem pár Tanácstagot, hogy itt lehessek – vontam vállat. – De muszáj volt."


" (...) – Meg is ölhettek volna, ugye tudod? – csattantam fel.
– Megérte volna azért az arcárt, amit akkor vágtál, mikor megláttad a szárnyaimat. – Nevetségesen mulatatta a helyzet. Az egész arcát betelítő mosollyal nézett fel rám, meg sem próbálta tagadni, hogy jól szórakozik. De lélegzetelállító mosolya volt, megrándult tőle a gyomrom. Akaratlanul is felidéztem azt a rövidke pillanatot, mikor az ajka az enyémhez ért. Felforrósodott az arcom, és gyorsan visszatereltem a gondolataim.
– Miért jöttél ide, Ian?
– Vissza jöttem.
– Vissza?
Bólintott.
– Nem hiszem, hogy értem, mire gondolsz.
– Nem hiszem, hogy megértenéd.
Felvontam a szemöldököm.
– Mostantól ezt fogjuk játszani? Titkolózunk?
Ian szemében dühös fény villant.
– Kettőnk közül nem én vagyok az, aki képtelen elárulni dolgokat. – A hangjában éreztem az elfojtott dühöt, de a szemén kívül semmi más nem árulkodott a hargjáról.
Feltámadt bennem a harag.
– Az én titkaim eltörpülnek amellett, amit te vagy!
Ian kétkedve nézett rám.
– Bármennyire is szép vagy, amikor veszekszel, ez a beszélgetés nem fog lezajlani."

" (...) – Túl sok a talán – húzta ki a kezét az enyémből. – Nekem ez nem elég. Nem a szavak bizonyítanak, hanem a tettek, Luna. Mondani bármit mondhatsz, de a teteket semmi sem hazudtolhatja meg. Ő nem csak hazudott nekem, de már nem is érdekli a sorsom. Nincs miért hazamennem."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése