2015. április 15., szerda

Részlet a 7. fejezetből

(...) – Elképzelésed sincs, mi folyik Odaát. A szellemek dühösek, és amint alkalmuk nyílik rá, visszavágnak.
Victoria elnémult, de Deucalion jól ismerte őt.
– Te tudod, mit keresnek... – felvonta egyik szemöldökét, az arcán csodálkozás suhant át. Lassan elindult felé, majd megállt előtte, és mélyen a szemébe nézve kereste a választ. Victoria azonban gyakorlott volt az érzelmei elrejtésében, így a férfi semmit nem olvashatott ki a fejéből. Azonban azt érezte, milyen erősen próbálja a nő elrejteni a gondolatait.
– Tudod, mit... illetve kit keresnek. – Deucalion lassan elment mellette, kerülgetni kezdte. – Ezért alakult a Patrónus, igaz? Megóvni a fegyvert.
Victoria tudta, hogy hazudnia kellene valamit, de Deucalion rögtön észrevenné.
– Ő, igen – suttogta a férfi. Lágyan végighúzta az ujját a nő arcán, miközben a háta mögé került. Victoria nem mozdult, inkább a többi négy alakot figyelte, akik hozzá hasonló mozdulatlanságban álltak. 
– Ki az a nő, vagy férfi, akire az angyaloknak ennyire szüksége van?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése