2015. április 26., vasárnap

Hellfire, 7. fejezet | részlet

– Valami nem stimmel – morogta Alex. Nem csak arról volt szó, hogy Deucalion túl hirtelen tűnt fel, ráadásul épp akkor, amikor Luna róla álmodott. Volt itt még valami… valami, amire Alex nem tudott rájönni.
– Itt semmi sem stimmel – mondta Fox mögötte.
– Nem, úgy értem, valami tényleg nem stimmel.  Alex megtorpant, és szembefordult Foxszal. – Mintha… valamit figyelmen kívül hagytunk volna… – Alex fel-alá kezdett járkálni. – Valamin átsiklottunk. Valami fontosan.
Fox összehúzta a szemöldökét.
– Olyan, mintha… nem is tudom. – Alex beletúrt a hajába. – Nem furcsa, hogy Deucalion betör Luna otthonába, elhagyja a nyakláncát, amire egyébként minden nektorin árgus szemekkel figyel, sőt, még soha senki nem szerezte meg egy nektorin láncát, majd elrabol egy srácot, akitől a hideg kiráz, majd az életével zsarolja Lunát. Honnan tudta egyáltalán, hogy Lunának jelent valamit Ian? – Alex belerúgott egy kőbe. – A francba, még én sem gondoltam volna, hogy képes az életét kockáztatni érte…
– Ian valami olyasmit adott Lunának, amit rajtad kívül senki mástól nem kapott meg – mondta Fox lassan. – Figyelmet.

Alex megrázta a fejét. – Valami akkor sem stimmel. Bármikor visszaszerezhette volna. Bármikor! Akármelyik este. Észre sem vettük volna, ha ismét bejut a házba, és elviszi, Minek kell ekkora felhajtást csinálnia? – Alex megropogtatta az ujjait, mint mindig, ha ideges volt. Annyira értelmetlen és abszurd volt ez az egész. Deucalion találkozhatott volna az egész Patrónussal, és elvehette volna tőlük is a láncot, miért akarta, hogy csak Luna menjen? Aztán itt volt ez az álom is, meg az öt alak korábbi felbukkanása…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése