2014. augusztus 28., csütörtök

Kész!

Végeztem A Sötétség rabjaival! Húsz fejezet lett, és a végén szépen elbőgtem magam. :D Még pár igazítás lesz rajta, és után derül ki a sorsa. :) Mindenről értesíteni foglak titeket!

2014. augusztus 27., szerda

Hír!

Már csak 2 fejezet van vissza A Sötétség Rabjaiból! Holnap befejezem, utána még egyszer átnézem, és elküldöm a kiadónak! Remélem, ti is annyira izgultok, mint én. :S

2014. augusztus 14., csütörtök

A Sötétség rabjai - részlet

Egy ismerős érzés fogott el, belém kúszott, és tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem. Erős, mindent elsöprő vonzás volt ez, bizsergető, hívogató, mintha a könyv ismerne engem… És mintha én is ismerném őt.
De a vonzás sötét volt, fájdalom, félelem, gyötrelem volt benne. Gonoszság. Mintha maga a könyv lett volna a gonosz.
Automatikusan emeltem fel a kezem, és vettem le a polcról. Ugyanolyan volt, mint a többi, sötét, dohos, szakadt. De ennek csupán egy szó állt a borítóján. Egy sötét, zöld színnel írt szó, ami megfagyasztotta bennem a vért; pedig még csak azt sem tudtam, mit jelent.

Price
Lélegzet visszafojtva tartottam a kezemben a könyvet, az ujjaim bizseregtek, hogy kinyissam. Gyorsan körbenéztem, majd leültem apa asztala mögé. A könyv sötéten és titokzatosan nézett vissza rám, miközben az érzések úgy kavarogtak bennem, mint egy elszabadult hurrikán. Megmagyarázhatatlan kötődés fogott el, a lelkem mélyén valami megszólalt, halkan, mint a suttogás, mégis erőteljesen.
Nyiss ki!
Remegő ujjakkal emeltem fel a könyv borítóját, ügyelve, nehogy baja essen.
És szinte abban a pillanatban a szívem leállt.
Az első oldalról egy mogorva, fekete fehér arc nézett vissza rám. Telt ajkait egyetlen vonalba húzta, nagy szemei semmitmondóan néztek fel, ívelt szemöldöke lágyan összehúzódott, mintha nem akarná, hogy lefényképezzék.
Saját magammal néztem farkas szemet.
Nem olyan voltam, mint most, fiatalabb, talán tizennégy éves. A képen csak a nyakam és az arcom látszódott, de ki tudtam venni a csipkés anyagot, ami körbeölelte a nyakam. A kép nagyjából százötven éves lehetett.
Értetlenkedve érintettem meg a képet. Az néhol el-elszakadt, a sarkainál felpenderült, de az arca – az én arcom – így is tisztán kivehető volt. Két apró betűs, kézzel írott szó állt a kép jobb bal sarkában:
Lana Betranche
Mellette pedig egy dátum:
Loire-völgy, 1312
Tévedtem, de óriásit. A kép nem százötven éves volt… Hanem több mint hétszáz!
Minden lélekjelenlétemre szükség volt, ha nem akartam elájulni, ott helyben. A kép alá pillantottam, ahol cikornyás betűkkel rövidke szöveg állt, de a betűk olyannyira elmosódtak, hogy a szöveg szinte olvashatatlan volt.
… a család… az ősi átok megtörésének… a Loire-völgy… néhány törzs hite szerint… Lilith… a bukása után…

2014. augusztus 2., szombat

Öröm

Július 27-én volt 1 éve, hogy létrehoztam az oldalt - amit mellesleg egy barátom tukmál rám  - és már ennyi olvasom van. Köszönöm, hogy olvassátok a könyveim, és mindig írtok véleményt és, hogy nem akadtok ki nagyon, ha kések a fejezetekkel. 
Remélem egy múlva, mikor az oldalam 2 éves lesz, már a Sötétséget is a kezemben foghatom. :)