Sziasztok!
Az előző bejegyzésemben a 4 hetes írókurzus egyik feladat megoldását
olvashattátok el. Most egy újabb ilyennel érkeztem. ;) Az egyik feladat az
volt, hogy írjuk egy párbeszédet nő és férfi között, narráció nélkül. (Lényege:
ki lehet-e találni a párbeszédből, a jellegzetes női-férfi jellemzőkből, hogy ki a nő és ki a férfi anélkül, hogy
leírnánk a neveket, vagy konkrét jelzőket használnánk.) Na hát akkor itt is van
az én párbeszédem. Muszáj volt ezt a két karaktert választanom a párbeszédhez,
mert szerintem olyannyira eltérőek, és annyira "jellemző" rájuk
minden, amit leírtam, hogy nem lehet nem kitalálni, ki kicsoda. Azért a végére
odabiggyesztettem a neveket, hátha mégsem egyértelmű.
"–
Mit beszélsz? Ezt nem mondod komolyan!
–
Teljesen komolyan beszélek. Csomagolj!
–
Neked elment az eszed! Nem megyek én sehová!
–
Nem akarok veszekedni veled, de nem hagyom, hogy ebben a nyavalyás házban
maradj! Ha kell, a hátamon viszlek ki innét, de te ma nem töltöd itt az
éjszakát!
–
Megőrültél!
–
Gyerünk, csomagolj!
–
Miért nem költözteted be magadhoz mindjárt Tiát is?
–
Harry nem Tiát követte napokon át, és nem is az ő szobájába tört be. Te vagy
veszélyben.
–
Hát ez már komolyan nevetséges! Ha Harry bántani akart volna, lett volna rá
alkalma! De ő te utánad kémkedett! Olyasmit keresett itt, amivel téged
tönkretehet!
–
Akkor miért nem tört be mindjárt Rose-hoz is? Ő több ideje dolgozik nekem, mint
te. Ha tényleg az én cégemet akarja tönkretenni, miért nem hozzá tört be?
–
Én vagyok az asszisztensed, Rose nem viszi haza magával a munkát, ami alapján
Harry eljuthat hozzád!
–
Egy okkal több, hogy eltűnj innét.
–
Hagyd már ezt! Nem találta meg itt, amit keresett, nem jön vissza többet.
Feljelentést teszek, a rendőrök beviszik, és vége lesz.
– Te
komolyan azt hiszed, hogy Harryt visszatartja a rendőrség? Vagy hogy rá tudod
bizonyítani? A titkárnője leteszi az óvadékot, és már kint is van. És visszajön
ide érted, mert lecsukattad.
– De…
– Ne
ellenkezz már állandóan! Csomagolj össze, Stephan kint vár a kocsival.
– Én
nem költözöm hozzád! Semmiképp. Te nem érzed, hogy ez mennyire abszurd?
–
Szerintem ez teljesen logikus döntés.
–
Szerinted ez… Te jó ég! Hány alkalmazottadnak ajánlottad már fel, hogy
költözzön hozzád, mert betörtek hozzájuk? Ne légy már nevetséges!
– Vezérigazgatóként
felelősséggel tartozom az alkalmazottaim iránt.
–
Persze! Hogy megfelelő munkakörülményeket teremts, hogy megfizesd őket és
állandó munkát biztosíts. Ezek a te felelősségeid. De beköltöztetni magadhoz
őket az már túlzás!
–
Szerintem nem.
– Ha
Rose-hoz törtek volna be, neki is felajánlottad volna ezt?
–
Valószínűleg nem. De gondoskodtam volna róla, hogy biztonságban eljusson a
céghez és haza.
– Na,
látod! Nagyszerű. Ha ezt teszed, azt elfogadom!
– De
te más vagy.
– Ugyan
miért?
–
Mert a hideg is kiráz a gondolattól, hogy itt hagyjalak! Mert ha hazamegyek
innen nélküled, azon fog járni az eszem, mi lehet veled. Nem fogok aludni, mert
azon fogok aggódni, hogy Harry talán épp most tesz veled valamit. És ha csak
egy ujjal is hozzád ér, megölöm! Hát ezért.
–
Ezt… ezt nem gondolhatod komolyan. Ez teljesen irracionális! Nem lesz semmi
bajom.
–
Most ezt mondod. De engem nem nyugtat meg.
–
Ebben a bérházban tizenheten laknak! Mindig lesz valaki, aki figyel rám.
–
Akkor is mindenki figyelt, mikor Harry átrendezte a szobádat?
–
Csak menj haza, kérlek! Hívj fel, ha megérkeztél, aztán reggel is, és meglátod,
hogy minden rendben lesz.
– Én
innen egy lépést sem teszek nélküled!
– Hát
én pedig nem költözöm hozzád!
– Mi
bajod a lakásommal?
–
Semmi bajom a lakásoddal. A gondolkozásoddal van bajom.
–
Akkor hasonló gondjaink vannak.
–
Most tényleg ezen fogsz veszekedni velem?
–
Addig veszekszem, amíg csak kell, hogy meggyőzzelek, költözz hozzám.
–
Ilyen hosszú időt hasznosabban is eltölthetnél.
–
Kérlek.
–
Tessék?
– Ha
szeretnéd, könyörgök is.
– Azt
szeretném, ha abbahagynád ezt a baromságot. Túlreagálod az egész ügyet. Nem
költöztethetsz magadhoz mindenkit, aki épp bajba keveredik, érted? Én itt
lakom. És míg én nem érzem magam veszélyben, neked sem kellene ezen aggódnod.
– Te
hajlamos vagy minden problémát addig csűrni-csavarni, míg el nem éred, hogy
jelentéktelennek tűnjön. De ez itt nem az, és nem akarom, hogy itt maradj, ha
lehetsz valahol máshol is, ami százszázalékosan biztonságos.
–
Vagyis az egész helyzetből az jön ki, hogy csak az a jó, amit te csinálsz, és
amit te gondolsz!
– Én
ilyet nem mondtam.
– Nem
is kellett!
– Mi
lenne, ha egyszer azt csinálnád, amit mondok? Olyan nehezedre esne?
– Mi
lenne, ha egyszer szó nélkül hagynád a döntéseimet?
–
Rémes döntéseket hozol, te is tudod.
–
Hűha, elnézést kérek, hímsoviniszta uraság, hogy néha követek el hibákat.
–
Felőlem. De ebből a hibából bajod is eshet, ezt pedig nem hagyom.
– Ó,
a francba is, legyen! Hozzád költözöm, ha így befogod a szád.
– Na,
végre! Hozd a holmid, és tűnjünk innét!
– Egy
hétvége! Ennyit vagyok hajlandó nálad tölteni, egy nappal sem többet, világos?
–
Majd meglátjuk.
– Ne
kezd, Daniel! Csak… fogd be a szádat!
–
Legyen, ahogy akarod. Ó, és Emma… Valld be, hogy te is ezt akartad, csak
kéretted magad!
–
Álmodozz csak, Daniel. Álmodozz."
BT-sek! Ki tudtátok találni a nevek nélkül is, kik voltak ők? ♥ Hagyjatok egy kommentet!
