2017. szeptember 20., szerda

Helyzetjelentés


Sziasztok!

Rémesen sajnálom, hogy eltűntem, és valójában nincs is jó mentségem. Az érettségi évében vagyok, így még annál is kevesebb időm lesz írni, mint amennyi eddig volt, és emiatt én is szörnyen érzem magam. Nekem is nagyon hiányzik az írás, és amikor csak van időm, mindig kicsit írok a BT 12. fejezetéhez is, hisz most az van soron. Hamarosan egy már korábban megírt novellámat olvashatjátok, amit még az írókurzusra írtam, de addig nem szeretném kitenni, míg a Könyvmolyképző vissza nem jelzett vele kapcsolatban. Drukkoljatok nekem, hogy tetsszen nekik! ♥ Lehet, hogy mostanában csak novellákat fogok írni, egyrészt: nagyon sok jó ötletem van, ami viszont nem olyan összetett, hogy regény legyen belőle, de nem is szeretném eltemetni a fiókomban, mert novellának tökéletes. És kettő: rövid kis történetekre mindig van időm. Ha már novella: nem tudom, láttátok-e, de csináltam egy Novellák menüpontot, ahol az eddigi két novellámat olvashatjátok. :) Itt majd megtaláljátok a többit is, hogy ne vesszen el a sok bejegyzés között. 

Nektek jól telik az "új" év? Vannak még hozzám hasonló érettségi előtt álló stresszes diákok? Nektek mind sok szerencsét kívánok! ♥ Hamarosan jelentkezem! 






2017. augusztus 31., csütörtök

Írókurzus szösszenet


­­­­Sziasztok!

Az előző bejegyzésemben a 4 hetes írókurzus egyik feladat megoldását olvashattátok el. Most egy újabb ilyennel érkeztem. ;) Az egyik feladat az volt, hogy írjuk egy párbeszédet nő és férfi között, narráció nélkül. (Lényege: ki lehet-e találni a párbeszédből, a jellegzetes női-férfi jellemzőkből, hogy ki a nő és ki a férfi anélkül, hogy leírnánk a neveket, vagy konkrét jelzőket használnánk.) Na hát akkor itt is van az én párbeszédem. Muszáj volt ezt a két karaktert választanom a párbeszédhez, mert szerintem olyannyira eltérőek, és annyira "jellemző" rájuk minden, amit leírtam, hogy nem lehet nem kitalálni, ki kicsoda. Azért a végére odabiggyesztettem a neveket, hátha mégsem egyértelmű. 

"– Mit beszélsz? Ezt nem mondod komolyan!
– Teljesen komolyan beszélek. Csomagolj!
– Neked elment az eszed! Nem megyek én sehová!
– Nem akarok veszekedni veled, de nem hagyom, hogy ebben a nyavalyás házban maradj! Ha kell, a hátamon viszlek ki innét, de te ma nem töltöd itt az éjszakát!
– Megőrültél!
– Gyerünk, csomagolj!
– Miért nem költözteted be magadhoz mindjárt Tiát is?
– Harry nem Tiát követte napokon át, és nem is az ő szobájába tört be. Te vagy veszélyben.
– Hát ez már komolyan nevetséges! Ha Harry bántani akart volna, lett volna rá alkalma! De ő te utánad kémkedett! Olyasmit keresett itt, amivel téged tönkretehet!
– Akkor miért nem tört be mindjárt Rose-hoz is? Ő több ideje dolgozik nekem, mint te. Ha tényleg az én cégemet akarja tönkretenni, miért nem hozzá tört be?
– Én vagyok az asszisztensed, Rose nem viszi haza magával a munkát, ami alapján Harry eljuthat hozzád!
– Egy okkal több, hogy eltűnj innét.
– Hagyd már ezt! Nem találta meg itt, amit keresett, nem jön vissza többet. Feljelentést teszek, a rendőrök beviszik, és vége lesz.
– Te komolyan azt hiszed, hogy Harryt visszatartja a rendőrség? Vagy hogy rá tudod bizonyítani? A titkárnője leteszi az óvadékot, és már kint is van. És visszajön ide érted, mert lecsukattad.
– De…
– Ne ellenkezz már állandóan! Csomagolj össze, Stephan kint vár a kocsival.
– Én nem költözöm hozzád! Semmiképp. Te nem érzed, hogy ez mennyire abszurd?
– Szerintem ez teljesen logikus döntés.
– Szerinted ez… Te jó ég! Hány alkalmazottadnak ajánlottad már fel, hogy költözzön hozzád, mert betörtek hozzájuk? Ne légy már nevetséges!
– Vezérigazgatóként felelősséggel tartozom az alkalmazottaim iránt.
– Persze! Hogy megfelelő munkakörülményeket teremts, hogy megfizesd őket és állandó munkát biztosíts. Ezek a te felelősségeid. De beköltöztetni magadhoz őket az már túlzás!
– Szerintem nem.
– Ha Rose-hoz törtek volna be, neki is felajánlottad volna ezt?
– Valószínűleg nem. De gondoskodtam volna róla, hogy biztonságban eljusson a céghez és haza.
– Na, látod! Nagyszerű. Ha ezt teszed, azt elfogadom!
– De te más vagy.
– Ugyan miért?
– Mert a hideg is kiráz a gondolattól, hogy itt hagyjalak! Mert ha hazamegyek innen nélküled, azon fog járni az eszem, mi lehet veled. Nem fogok aludni, mert azon fogok aggódni, hogy Harry talán épp most tesz veled valamit. És ha csak egy ujjal is hozzád ér, megölöm! Hát ezért.
– Ezt… ezt nem gondolhatod komolyan. Ez teljesen irracionális! Nem lesz semmi bajom.
– Most ezt mondod. De engem nem nyugtat meg.
– Ebben a bérházban tizenheten laknak! Mindig lesz valaki, aki figyel rám.
– Akkor is mindenki figyelt, mikor Harry átrendezte a szobádat?
– Csak menj haza, kérlek! Hívj fel, ha megérkeztél, aztán reggel is, és meglátod, hogy minden rendben lesz.
– Én innen egy lépést sem teszek nélküled!
– Hát én pedig nem költözöm hozzád!
– Mi bajod a lakásommal?
– Semmi bajom a lakásoddal. A gondolkozásoddal van bajom.
– Akkor hasonló gondjaink vannak.
– Most tényleg ezen fogsz veszekedni velem?
– Addig veszekszem, amíg csak kell, hogy meggyőzzelek, költözz hozzám.
– Ilyen hosszú időt hasznosabban is eltölthetnél.
– Kérlek.
– Tessék?
– Ha szeretnéd, könyörgök is.
– Azt szeretném, ha abbahagynád ezt a baromságot. Túlreagálod az egész ügyet. Nem költöztethetsz magadhoz mindenkit, aki épp bajba keveredik, érted? Én itt lakom. És míg én nem érzem magam veszélyben, neked sem kellene ezen aggódnod.
– Te hajlamos vagy minden problémát addig csűrni-csavarni, míg el nem éred, hogy jelentéktelennek tűnjön. De ez itt nem az, és nem akarom, hogy itt maradj, ha lehetsz valahol máshol is, ami százszázalékosan biztonságos.
– Vagyis az egész helyzetből az jön ki, hogy csak az a jó, amit te csinálsz, és amit te gondolsz!
– Én ilyet nem mondtam.
– Nem is kellett!
– Mi lenne, ha egyszer azt csinálnád, amit mondok? Olyan nehezedre esne?
– Mi lenne, ha egyszer szó nélkül hagynád a döntéseimet?
– Rémes döntéseket hozol, te is tudod.
– Hűha, elnézést kérek, hímsoviniszta uraság, hogy néha követek el hibákat.
– Felőlem. De ebből a hibából bajod is eshet, ezt pedig nem hagyom.
– Ó, a francba is, legyen! Hozzád költözöm, ha így befogod a szád.
– Na, végre! Hozd a holmid, és tűnjünk innét!
– Egy hétvége! Ennyit vagyok hajlandó nálad tölteni, egy nappal sem többet, világos?
– Majd meglátjuk.
– Ne kezd, Daniel! Csak… fogd be a szádat!
– Legyen, ahogy akarod. Ó, és Emma… Valld be, hogy te is ezt akartad, csak kéretted magad!
– Álmodozz csak, Daniel. Álmodozz."

BT-sek! Ki tudtátok találni a nevek nélkül is, kik voltak ők? ♥ Hagyjatok egy kommentet!