Új kezdet

Sziasztok, kedveseim!

Valószínűleg észrevettétek, hogy az előző blogom már hetek óta nem található, az új pedig egy jó darabig nem állt készen. Na de mi történt? Az, ami minden bloggert elér egyszer, és amit van, aki évi, fél évi rendszerességgel csinál: a blog elköltözött. De nem drasztikus költözésről van szó, maradtam a blogspotnál, nem váltottam, egyszerűen csak valami újra vágytam. Már elegem volt a régi blogomból. Több mint 5 éve azon tevékenykedtem, az egész bloggerséget ott kezdtem, minden kis hülyeségemet kiposztoltam, és végül odáig jutottam 5 év alatt, hogy a blog tele lett szeméttel. A lényeges bejegyzéseim elvesztek a sok kis hülyeségem mellett, és valahányszor felmentem oda, volt bennem valami rossz érzés, ami miatt már nem is volt kedvem nekiállni blogolni. És ez így ment már legalább 1-1,5 éve. Hogy miért nem voltam mostanában aktív azt mindenki tudja, korábban leírtam, de mégis úgy éreztem, az én kis kuckóm többet érdemel annál, mintsem hogy valami szemétdomb legyen - még akkor is, ha ritkábban aktívkodom, mint régen. 

Emellett pedig nem csak a blog, én is tele voltam szeméttel. Na jó, nagyon sokat használom ma ezt a szót. :D Úgy érzem, túl sok időt pazaroltam arra, hogy olyan írásaimmal foglalkozzam, amiről tudtam, hogy nem lesz belőle semmi, és csak azért írtam, mert ti kértétek. Ne értsétek félre, nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyien vártátok a történeteim folytatását, és én mindig próbáltam teljesíteni a kéréseteket, de belül éreztem, hogy valami nem jó, hogy hiába írom, nem ugyanaz az érzés, mint mikor elkezdtem. A történeteim zátonyra futottak. Valahol elrontottam őket, és emiatt az egész továbbiakban hadilábon álltam velük, de újraírni már nem tudtam. Mégis büszke vagyok rájuk, mert az enyémek, és ezzel ismertetek meg engem, de tudom, hogy tudok én ennél jobbat is. A lényeg, hogy tudom, sem a Hellfire, a Beléd Temetkezve meg főleg nem erős történetek, nincsenek azon a szinten, hogy megérje folytatnom. Egy nap biztos előveszem őket, újraírom, de ez a nap nem most van. Azok a történetek a múlté, ahogyan a blog is. Éppen ezért ezek a regényeim ott maradnak a régi blogon, nem hozom őket magammal ide. Ahogy a blog, úgy a történeteim és én is újak vagyunk. Sok mindent másként látok most, és sok mindent másként is csinálnék, mint eddig. De a régi blogom még mindig létezik, csak új url cím alatt: http://bulivivienhivatalos.blogspot.com/ Ide bármikor visszamehettek újraolvasni a két regényt, de folytatás nem lesz. Vannak olyan posztjaim a régi blogon, amiket nem szeretném, ha elvesznének, szintén vannak ilyen novelláim is, azokat ide is fel fogom tölteni.

Úgyhogy most itt vagyok, új bloggal, új tervekkel, új reményekkel, így, 5 év után. Sokan évente váltogatják a blogjaikat, mindig költöznek, de én valahogy 5 évre leragadtam ugyanazon a helyen. És jó volt, én nagyon szerettem. Nehéz lesz újrakezdeni, újra megnyerni titeket az írásaimmal. A kezdet mindig nehéz. De nem akartam csak ezért leragadni, és egy olyan helyen aktív lenni, ahol többé nem érzem jól maga. Ha én nem érzem jól magam, ti sem fogjátok jól érezni magatokat.

Úgyhogy elköltöztem, és most itt vagyok. Ez az új blogom, amelynek dizájnját nagyon szépen köszönöm Nadinnak! Igen, sokkal másabb, mint a korábbi, de én szeretem, pont azért, mert nem olyan, mint a régi.

És hogy mostantól hogy fog történni itt minden? Mostantól főleg novellákat, és rövid, vagyis 5-10 fejezetes történeteket fogtok tudni olvasni nálam. Meg akarom előzni azt, ami olyan nagy probléma volt az előző blogom, és mostantól csak akkor fogom elkezdeni feltölteni a rövid történeteket, ha már az egész készen van, hogy ne kelljen többet várnotok.

Remélem, megértitek a döntésem, és velem maradtok. Köszönöm nektek azt az 5 évet, amit együtt töltöttünk a régi blogom, és remélem, még legalább ennyit itt leszünk. Vagy legalábbis addig, míg az álmom valóra nem válik.  

 Puszi: Vivi